Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.9. A corpus delicti feltalálása
Egyetlen kérdés maradt nyitva a bűnügyi helyszínelők január végi jelentésével kapcsolatban: 1956 decemberének melyik hétfőre virradó éjszakáján szállították el a holttestet a Városliget sarkáról, azaz ki találta ki, hogy a Domonkosban állítólag meggyilkolt személyt a templomkertben temették (valójában: hogy oda temessék) el. Amennyiben a tetem december 2-áról 3-ára virradó éjjel került oda, akkor ezt is Szentgáli adta a vádlottak szájába, akikkel közölhette azt is, hogy ott már meg is találták. A vádlottak csak a nyomozati szakasz végén tanulmányozhatták az ügyükben készült iratokat. Molnár 1992-es interjúja szerint nem éppen zavaró körülményektől mentesen, Szentgáli pedig azt állította az ügyészségen, hogy egyáltalán nem ismertették vele az ügyében keletkezett dokumentumokat.1978 Kevéssé valószínű, hogy amennyiben Tóth Ilona az iratismertetéskor látta az exhumálásról készült jegyzőkönyvet, feltűnt neki, hogy azon december 12-i dátum szerepel, vele pedig már 4-én közölte nyomozója, hogy megtalálták a hullát. Fogságban volt, amikor nem egyszerű a napok követése. Ha mégis észrevette, akkor sem volt értelme szóvá tenni, miután a gyilkosságot beismerte. Szentgáli pedig a holttest helyét közölhette a szovjet kihallgatókkal, akik azt belefoglalták Gönczi és Gyöngyösi vallomásába, az ő szemükben sem volt jelentősége annak, mi történt a halottal, akit vallomásuk szerint Tóth Ilona megölt. A tetem átszállításának korai dátumát valószínűsíti, amit Molnár 1992-ben mondott beismerő vallomásra bírásáról: amikor a Kollár-gyilkosságról kérdezték, meg is mutatták neki a kihantolásról készült fotókat.1979 Ezzel kapcsolatban azonban két probléma is felmerül. Egyfelől Molnár határozottan állította, hogy olyan fotót mutattak neki, amelyen egyértelműen felismerhető volt Kollár, miközben a kép az ávósok szerint sem volt alkalmas azonosításra, a kihantolásról készült felvételen pedig — a rászáradt vértől - nem is látszik az arca. Másfelől Molnár már december 4-én és 5-én vallomást tett a Kollár-ügyben, miközben a kihantolás 12-én történt. Gyenes azt feltételezte, hogy a holttestről több fotó készült, Molnár nem azt látta, amelyik fennmaradt a bírósági iratok között. Ez lehetséges, de mivel mástól nem maradt fenn vallomás a ki- hantolási fotókról, a kérdés megválaszolhatatlan. Másfelől feltételezte, hogy az ávó manipulált a dokumentumok datálásával, vagyis Molnár nem december 4-én, hanem 12-e után, esetleg aznap tett először vallomást a Kollár-ügyben. Vizsgálódásomnak azon a pontján azzal oldottam fel az ellentmondást, hogy Molnár azt 1978 OHA, 429. Molnár József..., 1992, 77.; BFL, XXV.97.a. 1490/1957. Szentgáli István..., Szentgáli István üg. jkv., 1957. október 7. 1979 OHA, 429. Molnár József..., 1992, 76. 512
