Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.9. A corpus delicti feltalálása
ügyben eljáró ávósokat.1971 Ilyen típusú hanyagság azonban nem volt jellemző rájuk. A Tóth Ilona-ügy iratai kivételt jelentenek, egy rendkívüli eset nyomát őrzik: Szentgálinak felfüggesztése, majd elbocsátása nem tette lehetővé, hogy lezárja a dossziékat, és utólag rendet vágjon az iratok között. Távozása után pedig senki sem ügyelt arra, hogy a kölcsönadott iratok visszakerüljenek. A vizsgálati osztályon ugyanis, részben technikai, részben konspirációs okok miatt viszonylag kis példányszámban készültek a jegyzőkönyvek. Amennyiben egy vallomás olyan adatokat tartalmazott, amelyekre egy másik ügyben szükség lehetett, arról nem másolatot készítettek - hiszen ahhoz azt újra le kellett volna írni, a gépírónők pedig annyira túlterheltek voltak, hogy sokszor a vizsgálótisztek gépelték a jegyzőkönyveket —, hanem visszavárólag átadták a másik ügy vizsgálójának. Mivel a Tóth Ilona-dossziék nyitva maradtak, ávós mértékkel szabad prédáivá váltak a hasonló ügyeken dolgozó vizsgálóknak. Az Angyal István-, a Péch Géza-, a Toracz Sándor- és a Nickelsburg László-, valamint más ügyek nyomozóinak, akik vélhetően azzal a szándékkal vettek ki - egyedi engedéllyel - iratokat a Tóth Ilona-ügy dossziéjából, hogy felhasználás után visszaszármaztatják, de ez nem mindig történt meg. így maradhatott fenn Polgár Erzsébet 1956. november 20-i feljelentése Angyal István vizsgálati dossziéjában, és számos jegyzőkönyv a Toracz-ügyében. A Tóth Ilona-ügy dossziéit hosszas hányódás után zárták csak le, 1973. június 11-én Vasas János őrnagy az első kötetet, 1975. január 22-én Kecskeméti Vendel százados a másodikat.1972 Vasas őrnagy 1973-ban nem sokat tudhatott az ügyről. Nem valószínű, hogy alaposan átnézte az iratokat, de ha netán mégis, Király Lajos hadnagy jelentése önmagában semmiképpen nem tűnhetett olyannak, mint amitől feltétlenül meg kell szabadulni. Ezért maradt fenn. Ezért maradt nyoma a tetem körüli ávós machinációnak. Eörsi László a Kollár Istvánról terjengő legendák között említett egy állítólag 1995-ben egy napilapban megjelent történetet, amelynek elbeszélője azt állította, hogy „1952-53-ból ismerte, és jellemtelen csavargónak tartotta. 1960-ban [amikor véletlenül találkozott vele] Kollár szemére vetette az ügyben vállalt szerepét, erre ő [Kollár] kijelentette, hogy azért 10 000 Ft-ot kapott a hatóságoktól.”1973 Az összeg mindenesetre azonos azzal, ami Szentgáli vesztegetési ügyében szerepel. Eörsi ráadásul pontatlanul és megtévesztően hivatkozott a közlésre. Nem az a lényeges, hogy az általa hivatkozott napilap 1995-ben már nem létezett, és az írás 1992-ben jelent meg, hanem az, hogy a történetet nem egy ötvenhatos ügyekben 1971 Gyenes, 1992,4, 5. 1972 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., 142621/1. Tóth Ilona... 1973 Eörsi L., 2003, 230. 510
