Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.9. A corpus delicti feltalálása

adott munkát.1966 Egy ilyen „legendához”1967 iratokra volt szükség, ilyet Szentgáli nem tudott maga készíteni. Gyöngyösit március 25-én még ő hallgatta ki, egy hónappal később már más, noha ugyanaz volt a kihallgatás tárgya.1968 Áprilisban, amikor vizsgálat indult ellene, őrizetbe vették, tehát felfüggesztették a munkavégzés alól. Ezzel elhárult a Futácsi-ügy vizsgálatának akadálya, az visszakerült a budapesti főkapitánysághoz.1969

Szentgálit tehát áprilisban felfüggesztették állásából. Ez megmagyarázza, miért maradt benne Király hadnagy 1957. január 31 -i jelentése Tóth Ilonáék vizsgálati dossziéjában: mert azt nem Szentgáli zárta le. A dossziék lezárása, az iratok lefűzése mindig felülvizsgálattal járt együtt, és az ügyet befejező vizsgálónak volt a feladata. A más ügyekből kölcsönkapott dokumentumokat visszaadták, kivették az ügynöki és zárkaügynöki jelentéseket, legalábbis általában és azok nagyobb részét. A jegyzőkönyvek felesleges példányait és a vád bizonyítását nem segítő iratokat megsemmisítették. A lezárás pedig nem a vizsgálat befejezésekor történt, hanem a jogerős ítélet után. Szentgáli azonban 1957. június 20-án, amikor Radó Zoltán jogerőre emelte Tóth Ilonáék ítéletét, már nem dolgozott a vizsgálati osztályon. Irodájában jókora rendetlenséget hagyhatott maga után, hiszen áprilisban, amikor felfüggesztették, egyszerre több ügyön is dolgozott, és nyilván nem kapott időt és lehetőséget, hogy rendbe tegye az aktákat. Gyenes Pál vette észre először a fennmaradt dokumentumok irattárazása körüli anomáliákat. Két dologra hívta fel a figyelmet. Arra, hogy az iratokat többször átrendezték, erre utal a lapokon található többféle oldalszám,1970 valamint arra, hogy a bíróságnak megküldött és a rendőrségen irattárazott dosszié nem azonos, vannak iratok, amelyek csak az egyikben vagy a másikban maradtak fenn. Az első teljesen általános, minden ügyben megfigyelhető jelenség és részben a második is, hiszen az ügyek többségében visszatartották azokat az iratokat, amelyek nem segítették, különösen pedig azokat, amelyek zavarták a vád bizonyítását. A Tóth Ilona-ügy dossziéi azonban eltérnek az általánostól, mert a rendőrségen irattárazott dossziéból hiányzik a bíróságnak megküldött tanúvallomások jegyzőkönyveinek jelentős része, ami alapján Gyenes „slendrián hivatalnokok”-nak tartotta és nevezte az

1966 ÁBTL, 2.8.1. 5380. Szentgáli István..., A Meteor Vas- és Fémipari Ktsz. információja Szentgáli Istvánról, 1963. szeptember 19.; Kiss-M. Kiss, 2007, 170.

1967 Legendának nevezték az ávósok a valakinek vagy valaminek a fedésére kitalált történeteket.

1968 ÁBTL, 3.1.9. V-142621/1. Tóth Ilona..., Gyöngyösi Miklós jkv., 1957. március 25., április 24.

1969 ÁBTL, 3.1.9. V-141775. Palotás József..., A BFÜ átirata a BM Budapesti Főosztály [sic!] Politikai Nyomozó Főosztályának, 1957. április 18.

1970 Gyenes, 1992,6.

509