Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.9. A corpus delicti feltalálása
jó szolgálatot teljesített, mert minden komolyabb akcióban részt vett, harcolt.”1895 Amikor pedig kevéssel Münnich intervenciója után, február elején - Tömpe István engedélyével1896 - mégis elhatározták őrizetbe vételét és az ügy újraindítását, Szalma József őrnagy ezt csak március 15. utánra engedélyezte.1897 Előbbre való volt az „ellenforradalmárok” elleni harc, a MŰK! fenyegetésének elhárítása, mint büntetőeljárást indítani egy súlyos köztörvényes bűncselekményt elkövetett, de az „ellenforradalmárok” ellen bátran harcoló karhatalmista ellen. Végül szerepe volt annak, hogy Márász kitartóan ragaszkodott ahhoz, hogy Wachtel ellenforradalmár volt: „tevékenységéről november 4. után jelentést tettem, de az ügyben intézkedés nem történt. Ezért határoztam el, hogy magam szerzek elégtételt.”1898 „Lehet, hogy túlzásokba estem akkor, amikor intézkedtem egyesekkel szemben, azonban ezt a nép ellensége elleni határtalan gyűlöletből kiindulva tettem. Ez történt Wachtel esetében is. Ellenforradalmi tevékenysége miatt elő akartam állítani, azonban ennek során szidalmazott, sértegetett és leköpött, s az indulat elfogott, majd magam sem tudom hogyan, lelőttem. Én ezzel a cselekedetemmel egy ellenforradalmárt semmisítettem meg, aki a nép hatalmára tört. [...] Enyhe, igazságos ítéletet kérek a bíróságtól.”1899 Két társa mindvégig kitartott amellett, hogy abban a tudatban vettek részt a gyilkosságban, hogy egy ellenforradalmárt likvidálnak - akinek bűneit nehéz lett volna bizonyítani. (Vagyis az „ellenforradalmár” megbüntetése előbbre való, mint bűnösségének bizonyítása.) Tény, hogy érdekükben állt ezt vallani, hiszen leginkább ettől remélhették cselekményük kedvező elbírálását, védekezésüket azonban több körülmény is alátámasztja. Ilyennek tekintem, hogy az ellenforradalmiság vádjától eltekintve egyiküknek sem fűződött érdeke Wachtel megöléséhez, abból semmi hasznuk nem származott. Vallomásukat igazoló jelnek tekintem, hogy azt nemcsak a vizsgálati osztály, a katonai ügyészség és a bíróság fogadta el igaznak, hanem Balogh Benjámin főhadnagyot később is ártatlannak tekintette a belügy. A katonai bíróság úgy ítélte hat hónap börtönbüntetésre, hogy abból alig származott hátránya: az ítélet végrehajtását három évre felfüggesztették, és azonnal mentesítették a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól (befejezhette középiskolai 1895 HL, XI.22. 576/1957. Márász Sándor..., Nagy Nándor főhadnagy tárgy, jkv., 1957. november 6. 1896 ÁBTL, 3.1.9. V-141823. Márász Sándor..., Jelentés Wachtel Domonkos meggyilkolása ügyében, 1957. július 1. 1897 ÁBTL, 3.1.9. V-141823. Márász Sándor..., Jelentés Wachtel Domonkos meggyilkolása ügyében, 1957. február 4. 1898 ÁBTL, 3.1.9. V-141823. Márász Sándor..., Márász Sándor jkv., 1957. március 20. 1899 HL, X1.22. 576/1957. Márász Sándor..., Márász Sándor az utolsó szó jogán, 1957. december 2. 494
