Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

1. Számadás a leszámolásról - 1.4. A megtorlás rendszere

elvegyék a kedvüket a MUK!-ra való felkészüléstől”.128 A rendőrök „a taggyűlés határozatát utasításnak vették”, a két férfit behívatták és megverték. A bántalmazásba mindketten belehaltak.

A megtorlás fontos előfeltétele volt azoknak az apparátusoknak a régi-új rezsimbe tagolása, amelyekre a feladat végrehajtása várt. Zinner hosszan tárgyalta a több hullámban végrehajtott tisztogatásokat, valamint az ügyészek és bírák megdolgozása céljával tartott országos értekezleteket. Ezek közvetítették a párt elvárásait, állították hadrendbe az apparátust. De pártvezetőségi üléseken is rendszeresen bírálták vagy dicsérték a különböző ítéleteket, így adva sillabuszt a feladat további végrehajtásához. A rosszul, a kor szóhasználata szerint „pártszerüt- lenül” vagy „liberálisan” ítélkezők elmarasztalása nem mindig merült ki szóbeli bírálatban: a Farkas Mihály-ügyben vétkesnek tartottak állásukkal vagy pozíciójukkal fizettek.129 És nemcsak általában utasították a bírákat szigorú ítélkezésre, beleszóltak konkrét ügyekbe is:130 Kádár kevesellte Gáli József és Obersovszky Gyula első fokú ítéletét: súlyosították. A másodfokon hozott halálos ítéletet so- kallotta: meghagyták az életüket.131 A Veszprém megyei pártbizottság kevesellte Brusznyai Árpád életfogytiglani ítéletét, mire halálra ítélték, és kivégezték.132 Nem csupán az ítélet rendelkező részébe szóltak bele (hogy kit mire ítéljenek), de abba is, mi legyen az indoklásban: a PB felhívta „az illetékes állami szervek figyelmét, hogy az ítélet indoklásában és megszövegezésében a népköztársaság elleni bűncselekmény ne keveredjék politikai kérdésekkel”.133

Zinner hasonlóan látja az ÁVH megszüntetve megőrzését, mint 1999-ben megjelent tanulmányomban jómagam. 1956. november-decemberben még voltak kísérletek különböző distinkciókra — például megkülönböztették a szervezethez 1953 előtt és után kerülteket -, de ezek a skrupulusok 1957 legelejére eltűntek, sőt, etalon lett a Hatóság: tagjainak reaktiválását a vizsgálati munka színvonalának emelése miatt tartották szükségesnek, visszahozatalukat szakismereteik miatt elengedhetetlennek: „A politikai apparátusba — a nyomozómunka színvo128 BFL, XXV.97.a. A Budapesti Katonai Ügyészség (továbbiakban BKÜ) büntető iratai (továbbiakban XXV.97.a.), 1200/1957. Templom Ferenc és társai ügye. A BKB ítélete, 1957. július 1. Innen a következő idézet is. A községi rendőrőrs parancsnokának a jelentése szerint „a pártvezetőség szigorú utasítása volt, hogy nevezett személyeket tettleg bántalmazni kell”.

129 Zinner, 2001, 125.

130 Zinner, 2001,49-51, 125, 369.

131 Zinner, 2001,228-229, 253.

132 Kahler, 1994, 329-331.

133 Zinner, 2001,380.

48