Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.9. A corpus delicti feltalálása

Király hadnagyot azzal bízták meg, hogy folytasson nyomozást „egy olyan személy személyazonosságának megállapítása céljából, akit a Városligetnél az Ajtósi Dürer sor felé eső oldalon 1956. nov. 6-a és 8-a között lelőttek”. Feladata Futácsi holttestének megtalálása lehetett, hiszen őt ölték meg a Ligetnél, hozzávetőleg abban az időben, ahogy a jelentésben szerepel. Királyt meglepetésként érte, hogy ott nem egy holttest volt, hanem kettő, miként az is, hogy egynek már csak hűlt helyét találta. Eszerint a nyomozás elrendelője nem tudta sem azt, hogy a megadott helyen két holttest volt, sem azt, hogy az egyiket már elszállították. Utóbbiról a városligeti gondnokság tudott, hiszen Királyt ők tájékoztatták. Eszerint december első fele és január vége között, tehát másfél hónapig vagy nem jelentették egy holttest eltűnését, vagy ha jelentették, az ügy a rendőrségen elakadt vagy elakasztották. Kizártnak tekintem, hogy egy hivatalos szerv hallgat ilyen rendkívüli eseményről, az információ tehát a rendőrségen akadhatott el. Akaratlanul vagy akarattal. Előbbi is kizárható, hiszen nem az az információ akadt volna el, hogy holttest van a Liget sarkán - a harcok idején ez nem számított rendkívülinek -, hanem hogy azt ismeretlenek elvitték. Ez pedig annyira rendkívüli, hogy szavunk sincs rá: a hullarablás nem a tetem ellopását jelenti. Ha pedig a tájékoztatás nem elakadt, hanem elakasztották, akkor vagy azért, mert tudomásukra jutott, hogy Futácsit szovjetek végezték ki - ezért az ügyet igyekeztek nem bolygatni -, vagy azért, mert tudtak a holttest eltüntetéséről, és ezért jobbnak látták félretenni az ügyet.

Király hadnagynak nemcsak a holttest megtalálása, hanem azonosítása is a feladata volt. E tárgyban eredményesen járt el, megállapította az áldozat nevét, korát és lakcímét. Ehhez két támpontja volt. Előzetesen nyilván tájékoztatták arról, hogy ott Futácsi holtteste fekszik, másfelől találhatott valamilyen igazolványt vagy írást. A közölt adatok alapján ez nem lehetett sem személyi igazolvány, sem jogosítvány, hiszen a jelentés nem tartalmazza az azokban lévő adatokat - születési hely, idő, az anya neve -, ráadásul Futácsit a forradalom szabadította ki a Gyűjtőből, vagyis ilyen igazolvány nem is lehetett nála. A közölt adatok alapján szabadulólevelet találhattak nála, amely tartalmazta a nevet, születési évet és a lakcímet, ahova a börtönből távozik. Futácsinál tehát nem volt arcképes igazolvány.

1956. december első felében két hétfőre virradó éjszaka volt, a december 2-áról 3-ára és a december 9-éről 10-ére virradó. Eszerint a holttest kiásása december 3-ára vagy 10-ére virradó éjjel történt, tehát mindenképpen december 12., vagyis az előtt, hogy a Domonkos templom mellé temetettet „megtalálták” volna. Mi történt? Olyanok, akik tudták, hogy ott holttest van elásva, az éjszakai kijárási tilalom idején kivették, és ismeretlen helyre elvitték az egyik tetemet, a

481