Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.9. A corpus delicti feltalálása

B.-né Tóth Matild elé, aki kifogásolta is a két korábban elítélt kihallgatásának elmaradását;1842 azt ugyanakkor a jelek szerint nem tartotta szükségesnek, hogy a jogerős börtönbüntetését töltő Molnárt tanúnak idézze a tárgyalásra. Annak is nyoma van, hogy Horváthnét decemberben a Gyorskocsi utcában szembesítették Gyöngyösivel.1843 Ennek célja a Futácsi-gyilkosság tisztázása lehetett, mivel az volt az egyetlen lényeges pont, ahol kettejük története összeért. Vannak tehát arra utaló jelek, hogy a Tóth Ilona-ügy szereplői közül többen - Gyöngyösi és Molnár vádlottak, Horváthné és Petruska tanúk - korán kapcsolatba kerültek a Futácsi- üggyel. Ebből pedig az következik, hogy akkor annak is Szentgáli volt a vizsgálója. Nemcsak azért, mert Molnárt — és vélhetően Tóth Ilonát is - kihallgatta a Futácsi-ügyben, hanem elsősorban azért, mert a két ügy valóban összetartozni látszott: mindkettő a Landler Jenő utcai fegyveresekhez kapcsolódott, mindkettőnek gyanúsítottja volt Gyöngyösi, és mindkettő arról szólt, hogy „ellenforradalmárok” megalapozatlan gyanú alapján megöltek valakit. Semmi sem indokolta tehát, hogy Futácsi ügyét ne az vizsgálja, aki a személyeket és a körülményeket legjobban ismeri, különösen ha a két ügy magától összeért, vagy legalább felmerült egybegyúrásuk lehetősége. (Az Elünk ügye sem magától kapcsolódott össze a Kollár-üggyel.)

Szentgáli azonban nem tudta vagy nem akarta megoldani - ávós zsargonnal: realizálni - a Futácsi-ügyet. Pedig 1957 január végén, amikor felderítették a Liget sarkán elföldelt holttesteket, a később elítéltek közül már Palotás és Horváthné is letartóztatásban volt. A Landler 44. alatti egység tagjai közül Koklács Mihály a Kozma utcában, majd Kistarcsán volt internált, Gyöngyösi, Mátéffy, Molnár és Toracz pedig a vizsgálati osztály őrizetében volt. Nem tűnt tehát lehetetlennek rohammunkával kivizsgálni a Futácsi-ügyet, és egyesíteni a Kollár-üggyel. Ez ugyan okvetlenül késleltette volna Tóth Ilonáék tárgyalását, ám azért busás elégtétel lett volna a felkelők iránt még mindig eleven szolidaritás megtörésére alkalmas monstre per, amely meggyőzően bizonyította volna: az „ellenforradalmárok” mint a veszett kutyát, úgy puffantottak le vagy injekcióztak halálra bárkit - Futácsit, Jagiczát, Kollárt -, az első gyanús jelre. De annak ellenére, hogy Farkas Miklós főhadnagy már december végén azt jelentette, hogy Gyöngyösi részt vett a Ligetben elkövetett gyilkosságban,1844 a vizsgálat mégis négy hónapig

1842 BFL, XXV.4.a. 3308/1957. Palotás József..., A BFB ítélete, 1957. november 20.

1843 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Horváth Sándomé tárgy, jkv., 1957. március 22. 284.

1844 ÁBTL, 3.1.9. V-142621/1. Tóth Ilona..., Farkas Miklós főhadnagy jelentése, 1956. december 29.; Kiss-M. Kiss, 2007, 277.

477