Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.9. A corpus delicti feltalálása
3.9. A corpus delicti feltalálása 3.9.1. További kérdőjelek a kihantolt tetem körül Fentiek alapján tehát az a tény, hogy december 6-án a szovjet állambiztonságiak olyan jegyzőkönyvet készítettek Gönczivel és Gyöngyösivel, amely a Kollárügyet illetően fö vonalaiban megegyezik Tóth Ilonának (és Molnár Józsefnek) Szentgáli előtt december 4-én (és 5-én) tett vallomásával, nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a bűncselekményt elkövették, és hogy a vádlottak követték el. Azt sem tekintem elégséges bizonyítéknak, hogy megjelölték a helyet, ahol a hullát elásták, és ott december 12-én találtak egy holttestet. Korábban már volt szó Kiss Réka és M. Kiss Sándor Gyenes Páléval egyező kutatási eredményeiről, miszerint a kihantolt tetemen végzett vizsgálatok nem igazolták azokat az ölési cselekményeket, amelyeket a vádlottak beismertek; hogy a holttest két fontos jellemző alapján nem tekinthető Kollár Istvánénak - a megtalált tetem körülmetélt személyé volt, és nem hiányzott az egyik ujjperce és hogy az egyértelmű azonosítás nem történt meg. Mindez együtt valószínűtlenné teszi, hogy a Domonkos utcában kihantolt tetem a kisegítő kórházban meggyilkolt férfi teteme, illetve hogy Kollár István teteme. Ha pedig nem Tóth Ilonáék állítólagos bűncselekményének az áldozata, akkor nem kerülhetett úgy és akkor a templomkertbe, ahogy azt a vádlottak vallották. Tehát a hivatalos verzió hamisan vagy tévesen tartalmazza az áldozat elhantolásának történetét, a vádlottak - ebben a kérdésben is - hamis vallomást tettek. M. Kiss Sándorék további nyomokra bukkantak, amelyek kétségessé teszik, hogy a holttest november 19-én - az állítólagos gyilkosság másnapján - már ott volt, ahol december 12-én megtalálták. Ok figyelmeztetnek arra, hogy Fazekas Pálné, a Domonkosban lakó tolmács és orosznyelvtanár, aki vallomásai alapján inkább ellenséges volt a vádlottakkal, semmint velük szimpatizáló, úgy tudta, hogy amennyiben ott megöltek valakit, azt nem a templom mellé temették, hanem kivitték a Ligetbe.1776 Török Éva pedig azt állította, hogy látta, amint valaki - korábbi verziója szerint Tóth Ilona, a későbbi szerint Csontos Erzsébet - feliratot készít („így jár minden áruló!”), márpedig ennek egy elrejteni szándékozott halott esetében semmi értelme nincs. Végül Veszprémi István velük egyezően vallotta 1776 Kjss-M. Kiss, 2007, 94, 419. 457
