Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
jegyzőkönyvbe került magát mentő vallomása. De azzal nem számolt, hogy azzal elismerte: gyilkosság történt, aminek legalábbis szemtanúja volt. Van azonban első történetében két olyan elem, amely megerősíti feltételezésemet, hogy a jegyzőkönyv nem az emlékei, hanem a vele a kihallgatáson közöltek alapján készült. A szerint ugyanis, miután kihívták a szobából, ahol az írókkal tárgyaltak, felment a harmadik emeletre, ahol a férfit gyilkolták, márpedig az összes többi vallomás szerint azon az emeleten beszélgettek az írókkal, ahol a gyilkosság történt. A kihallgatója rendelkezésére bocsátott anyagban nyilván szerepelt, hogy a gyilkosság a harmadik emeleten történt, az azonban valószínűleg nem, hogy Gönczi honnan érkezett oda. Ezt neki kellett hozzátennie „saját” vallomásához, ő pedig megpróbálta ahhoz illeszteni a szájába adott gyilkossági történetet, amire emlékezett. Mivel — okkal - irreálisnak látta, hogy a megbeszélés közben, két szobával odébb gyilkoljanak valakit, a gyilkosságot időben későbbre tette, mint a végső verzió: akkorra, amikor az írók már az alagsorban írták az első számot. Onnan valóban fel, nem pedig át kellett volna mennie Tóth Ilona irodájába. Első történetének másik árulkodó tévesztése, hogy a szerint az érte küldött Molnár is - akinek nevét nem tudta, csak bányászként utalt rá - bement, és bent volt a szobában a gyilkosság idején. Kihallgatói ehhez a részhez vagy nem kaptak pontos tájékoztatást, vagy ellentétes információkat kaptak —Tóth Ilona és Molnár e téren eltérő vallomásai miatt —, így Gönczi ismét saját logikájára volt utalva. Márpedig valószínűbb, hogy ha Tóth Molnárt küldte érte, akkor a fiú előtte bent volt a szobában, ahova nyilván vissza is ment. Bent létét és bevonását a gyilkosságba valószínűsítette számára az is, hogy a kapott információk szerint - ami alapján vallomást tett - Molnár részt vett a hulla elföldelésében, amibe nyilván nem vonták volna be, ha addig nem lett volna részese a bűnténynek. A hiányzó részeket tehát kétszer is maga pótolta, története mindkétszer viszonylag logikus, egyben az ítéletbe foglalt végső verziótól eltérő lett. A későbbiekben aztán rákényszerült, hogy szerepét a gyilkosságban sokkal aktívabbnak ismerje el, mint Gyöngyösi, akit feltehetően a vele kapcsolatba hozott másik két gyilkossági ügy - a Futácsi- és a Jagicza-ügy - mentett meg ettől. Miután Molnár már vallomást tett róla, december 19-én neki is be kellett „ismernie”, hogy az első gyilkolási kísérletek után egész súlyát beleadva taposta az áldozat nyakát, ami okvetlenül annak halálát okozta volna, ha előtte Tóth nem szúrja bicskával szíven. Ezen vallomása alapján megállt ellene a bűnsegédként elkövetett gyilkosság vádja.1763 1763 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Gönczi Ferenc jkv., 1956. december 19. 452
