Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
mányt eltávolítani nem akartuk, csak arra akartuk rászorítani, hogy a dolgozók jogait biztosítsa.”1761 A neki feltett kérdés annyiban eltért Gyöngyösiétől, hogy nem vádolták gyilkossággal, de - Gyöngyösihez hasonlóan — őt is „emberek öletéséről” faggatták.1762 Jegyzőkönyve számos kérdésben egy harmadik verziót eredményezett. Mindenkitől eltérően indokolta a férfi gyanússá válását: Gyöngyösire hivatkozva azt állította, hogy este - kijárási tilalom idején - a kórház körül őgyelgett, amiből arra következtettek, hogy utánuk kémkedett. Míg Tóth Ilona december 4-i története szerint Gönczi és Gyöngyösi kezdte kikérdezni, Gyöngyösi december 6-i vallomása szerint Tóth, Gönczi szerint Gyöngyösi, akihez később csatlakozott Tóth és még később ő. O meglehetősen kései fázisban: amikor a szobába lépett, a férfit már altatták, az asztalon pedig ott voltak az injekcióhoz szükséges eszközök. Tóth Ilona kérésére a kezébe adta a tüt és egy meghatározatlan tartalmú ampullát, amit a medika az áldozat nyakának alsó részébe fecskendezett. A férfi ettől nyilván azonnal meghalt, a jegyzőkönyv ugyanis azzal folytatódik, hogy a hulla eltüntetéséről kezdtek tanakodni. Gyöngyösi javaslatára vitték át a vécébe, majd Gönczi visszament Gáliékhoz, Tóth pedig Molnárral eltakarította a bűntény nyomait. A továbbiakban már csak az áldozat elfoldeléséről beszélt. Első kihallgatásán Gönczi sem beszélt fényképről, megverésről, bicskával szíven szúrásról, ugyanúgy nem mondott lényegében semmit saját szerepéről, mint Gyöngyösi. Egyikük jegyzőkönyvében sincs benne, hogy abban a tudatban segítettek Tóth Ilonának, hogy ölni akar. Gönczi első jegyzőkönyvéből nemcsak az hiányzik, hogy rátaposott a férfi nyakára, de az is, ami később minden vallomásában benne van, hogy kétszer ment be a szobába: először amikor megütötte Kollárt a fénykép megtalálása után, majd amikor elküldte Turcsányinét, és asz- szisztált a gyilkolásban. Vallomása azért valószerűtlen, mert a szerint Tóth Ilonára hivatkozva hívta át Molnár az íróktól, tehát nem véletlenül került az irodába, mégsem volt - a hulla elfoldeléséig — szerepe a bűntényben. Hasonlóan csak tanú volt, mint Molnár. Ez lehetett kihallgató és kihallgatott legkisebb közös nevezője. Kihallgatójának az volt a célja, hogy az írók Domonkosban tartózkodása idején elkövetett gyilkosságot egy tanúvallomással dokumentálja, Gönczié pedig nyilván az, hogy védekezzen a gyilkosság vádja ellen. A jegyzőkönyvet mindkét fél sikernek könyvelhette el: kihallgatója megszerezte a szükséges dokumentumot, Gönczi pedig úgy érezhette, hogy eredményesen védekezett a vád ellen, hiszen 1761 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Gönczi Ferenc üg. jkv., 1957. január 8. 1762 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Gönczi Ferenc jkv., 1956. december 6. 451
