Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
hogy ő vitte be a szobába a gyilkossághoz használt orvosi eszközöket, és ölte meg a férfit egyetlen, annak bal kezébe adott injekcióval. Az eltéréseknek két magyarázata lehet. Ha a gyilkosság megtörtént, és töb- bé-kevésbé úgy, ahogy az eljárás feltárta, feltehető, hogy Gyöngyösi igyekezett saját szerepét elhallgatni vagy kisebbíteni, és ahogy Szentgálinak később sikerült ezekre a részekre fényt derítenie, úgy bővült vallomása. Ám Gyöngyösi nemcsak saját szerepét hallgatta el, hanem elhallgatott vagy másként mondott el számára indiíferens dolgokat is. Például semmi oka nem volt egy bekísérőről beszélni kettő helyett, és semmi oka nem volt hallgatni a fényképről. Másfelől egyéb cselekményeit - részvétele az Elünk elkészítésében és terjesztésében, illetve a fegyveres ellenállásban - a valóságosnál nagyobbnak, súlyosabbnak vallotta, vagyis ha a gyilkosság elbeszélése védekezésből volt üres és elnagyolt, akkor ez csak akkor lehetséges, ha kizárólag a gyilkossági vádat próbálta tagadni. A gyilkossági történet szűkszavú elbeszélésének szerintem valószínűbb magyarázata az, hogy az Elünk volt az, ami szovjet kihallgatóit érdekelte, és nem látták szükségesnek körültekintően bizonyítani, amit a nélkül is tudtak: a fasiszta ellenforradalmárok gyilkosok. Ezért lett rövid és elnagyolt a gyilkossági rész. Csak a lényeg rögzítésére szorítkoztak: a férfit megölték, és - ami nekik fontos volt: - erről tudtak az írók, akiknek „mi részletesen elmeséltük az éjszaka folyamán történteket. Ők meghallgattak bennünket, és semmit sem mondtak.”1715 Ez azonban ellentétes a vallomásaikkal. Obersovszky mindvégig tagadta, hogy a Domonkosban értesült volna a gyilkosságról, és Gáli is csak azt volt hajlandó vallani, hogy Tóth Ilona négyszemközt mondta el neki. De hihetetlen is, hogy órákkal az állítólagos bűntény elkövetése után, a gyilkosok elmesélik rémtetteiket, amiket az író-gyilkosok - nyilván egyetértőleg - szó nélkül hallgatnak. Ez önmagában is abszurd, de Obersovszky és Gáli személyének ismeretében még inkább az. Másfelől a szovjetek keveset tudhattak a Kollár-ügyről. Kevesebbet, mint amennyi Tóth és Molnár vallomásában volt. November 4. után az ávó szovjet segítséggel és vezetés alatt szerveződött újjá, összedolgoztak, sőt, Tyekvicska szerint nem csupán együttműködés, hanem szimbiózis volt a KGB és az ávó között.1716 Nem valószerűtlen tehát, hogy Tóth Ilonáék vallomásáról december 6-ára tájékoztatták a szovjeteket, akik még az év végén is részt vettek az ügy vizsgálatában. 1949-ben sem jelentett problémát összehangolni Rajk László budapesti és Lazar Brankov moszkvai vallomását.1717 Ráadásul Gyöngyösi után már korábban is nyomoztak, 1715 Uo. 1716 Tyekvicska, 1994, 101. 1717 Zinner, 2013, 466. 437
