Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
megúszni az ügyet, de nyilván azt is, hogy ennek ára az addiginál is használhatóbb együttműködés. A Kollár-ügy vádlottjai közül ő volt a legfiatalabb. Nem tudott ellenállni a csábításnak. (Ahogy a társai sem. Mindegyikük tett súlyos, vagy kevésbé súlyos következményekkel járó hamis vallomást.) Kollaborálásáért busásan megfizették: noha „beismerte”, hogy őrként tettestárs volt a gyilkosságban, első fokon csupán nyolc hónap börtönre ítélték - ennyi járt annak, aki részegen szidta Kádárt vagy az oroszokat -, vagyis nem volt elképzelhetetlen az sem, hogy azonnal szabadlábra helyezik, hiszen a büntetés nagyobb részét addigra az előzetes letartóztatással már kitöltötte. De a hamis tanúnak őrizetben kell maradnia. Molnár is maradt a börtönben. Fentiek után és alapján nem az a kérdés, hogy december 5-i vallomása miért vág egybe Tóth Ilona előző napi történetével, hanem hogy miért tér el attól. Ennek egyik oka az lehet, hogy nem másolhatta le Tóth vallomását. Abból Szentgáli felolvasott neki - mint Gyöngyösinek Gönczi és Tóth Ilonának Török Éva jegyzőkönyvéből -, de utána neki kellett elmondania a történetet. Próbálhatta pontosan felmondani a hallottakat, de nem tudhatott minden részletet megjegyezni, ez okozhatta az eltérések egy részét. A jegyzőkönyvnek két olyan pontja van, amely nem tévedést, hanem Szentgáli beavatkozását, korrekcióját valószínűsíti. Molnár azt vallotta, hogy Gyöngyösi már a portán fegyvert fogott a bekísért férfira, Tóth Ilona vallomása ebben a kérdésben zavaros volt, abból csak annyi derül ki, hogy a harmadik emeleti szobában valakinél pisztoly volt.1708 A történet egyik gyenge pontja, hogy az áldozat egyáltalán nem védekezett, meg sem próbált ellenállni vagy menekülni, noha volt olyan pillanat, amikor csak egy személy őrizte: amikor Molnár a kapuba ment őrködni, Tóth Ilona az altató eszközökért, Gönczi vagy Gyöngyösi az injekcióért, Maráczi pedig már eltűnt a történetből. Passzivitására alkalmas magyarázat lehet, hogy fegyvert szegeztek rá, ezt volt hivatva bizonyítani Molnár a december 5-i jegyzőkönyvben. Egy másik fontos kérdésben is korrigálta - valószínűleg Szentgáli elvárásai szerint - Tóth Ilona vallomását, amikor fenntartotta saját első vallomásának azt az elemét, hogy Gyöngyösi nem a kapuba, hanem az ajtó elé küldte őrködni. Tóth kihallgatásakor Szentgáli arra figyelt, hogy dokumentálja: az összeszokottan gyilkoló csoport ügyelt a színhely külső biztosítására, illetve hogy Molnárt eltávolítsa a szobából. A fiú kihallgatásakor azonban arra ügyelt, hogy biztosítson egy olyan tanút, akit társainál kevésbé súlyos felelősség terhel, de felelősség terhel. Egy tanút, aki ott volt és mégsem volt ott, aki részt vett a cselekményben, de mégsem 1708 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Molnár József jkv., 1956. december 5.; Tóth Ilona jkv., 1956. december 4. 434
