Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
kapcsolata Molnárt is veszélyesnek mutatta számukra. Másfelől a fiúnak egy esetben volt aktív szerepe a Domonkosban: Petruska kikérdezésekor ő volt az, aki védelmébe vette az árulással gyanúsított lányt. Erről biztosan beszámolt Szentgá- linak, hiszen előnyösnek látta a maga szempontjából. Szentgáli azonban nemcsak azt hallotta, hogy Molnár mit csinált, de azt is kiolvasta beszámolójából, hogy ott volt, amikor a vezető ellenforradalmárok, Tóth Ilona és Gyöngyösi kihallgattak egy árulással gyanúsítottat, vagyis vagy a vezetők közé tartozott, vagy a bizalmasuk volt. Ráadásul Petruska kikérdezése november 17-én történt, amikor Obersovszkyékkal tárgyaltak, és amikor „Dávid” szerint gyanús dolgok történtek a Domonkosban. November végén még csak körvonalazódott a gyilkossági ügy. Szentgáli nem tudhatta, hogy Molnár ártalmatlanul végződő története Petruskáról nem azonos-e azzal a gyilkossággal, amiről már voltak információi. Ez lehetett a fiú nem jegyzőkönyvezett vallomásának az a két eleme, ami kiemelte a többi őrizetes közül, és rá jutott a gyilkosság közvetett tanújának szerepe. Molnár feltehetően hasonló körülmények között tette meg magát mentő vallomását, mint a nála nem sokkal fiatalabb Scharf Móric a tiszaeszlári perben. Kövér György valószínűnek tekinti, hogy a fiút fizikailag is bántalmazták, ennél azonban fontosabbnak tartja a fenyegetést (az elítélést bűnrészesség címén), illetve a csábítást (megfelelő vallomással magán és apján is segíthet).1698 Scharf Móric is megtette a tőle várt vallomást, kitartott mellette a tárgyaláson is. Molnár tehát valamikor november végén ártatlanságának tudatában őszinte vallomást tett, amiből Szentgáli azt olvasta ki, hogy a veszélyes ellenségek közé tartozik, amit igazolt Tóth Ilona vallomása, miszerint tettestársuk volt a gyilkosságban. A fennmaradt iratok alapján nem válaszolható meg pontosan, hogyan jutott el Molnár oda, hogy december 4-én megtette első hamis vallomását a gyilkosságról. Interjúja szerint számtalanszor kihallgatták, de a november 24. és december 4. közti időből nem maradt fenn - talán nem is készült - jegyzőkönyv. A tíznapos hiátus azt jelzi, hogy sokáig tagadott, és amikor végül hajlandó volt együttműködni, először azt a két személyt vádolta, akikről tudta, hogy nincsenek őrizetben. Próbálta semmivel kifizetni az ávót, de Szentgáli megértette vele, hogy többet kell tennie, ha el akarja kerülni, hogy Tóth Ilona tettestársaként állítsák bíróság elé. Kollaborálásának biztosítása érdekében folyamatos nyomás alatt tartotta, de jutalmazta is. Az előbbi érdekében vette december 14-én Tóth Ilonától jegyzőkönyvbe: „Szerepe volt ebben [a gyilkosságban] Molnár Józsefnek, aki a folyosón állt őrt,” a nyomozás lezárásakor pedig a gyilkosság vádjában is bűnösnek
