Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
fordul a neve, mégis volt egy olyan mondata, amely felhasználható volt ellene: „Piri [Gyöngyösi] azt mondta, hogy nem történt semmi, a műtét sikerült, azonban a páciens nem bírta ki.”1683 Állítólag így közölte Gyöngyösi a gyilkosságot, amit Szentgáli tolmácsolásában Tóth Ilona érthetett úgy, hogy a fiú őt vádolta. Másnap Szentgáli ismét elővette Molnárt, hogy Tóth Ilona jegyzőkönyve alapján korrigálja, ahhoz igazítsa előző napi vallomását.1684 Új jegyzőkönyve számos olyan elemet tartalmaz, amelyek benne vannak Tóth december 4-i jegyzőkönyvében. Elmondta, hogy amikor Kollártól elvették az igazolványát, őt ávós törzsőrmesteri egyenruhában ábrázoló fényképet találtak nála, ezt ő is látta. Tóth Ilonához hasonlóan vallotta, hogy kezdetben a szobában volt Maráczi. Mielőtt Gyöngyösi kiküldte őrködni, látta, hogy megütötte a férfit. Már az ajtó előtt volt, amikor bement a szobába Tóth Ilona, és beszélt Turcsányiné és Gönczi afférjáról, valamint arról, hogy Tóth egy alkalommal lement az emeletről - Molnár szerint Turcsányinéval -, de hamarosan visszatért, és a gyilkosság idején bent volt a szobában. Elmondta, hogy a halottat bevitték a vécébe. Egy óra múlva Gyöngyösit elkísérte kiásni a sírt, ehhez a pincében kaptak három ásót, de csak Gyöngyösi ásott, majd négyen - Gönczi, Gyöngyösi, Tóth és ő - levitték és elföldelték a hullát. Hasonlóan vallott tehát, mint előző nap Tóth Ilona. Göncziék vallomása párhuzamos bővülésének analógiája szerint vallomása nemcsak időben, hanem tartalmában is követhette az övét. Molnár alig egy-két napig volt a Domonkosban, akkor is Gyöngyösivel járta a várost. Gönczit alig ismerte, december 4-én még a keresztnevét sem tudta biztosan - Feri vagy Pista -, csak „vágott arcaként említette, másnapi jegyzőkönyve szerint pedig már Maráczi nevét is tudta. Kevéssé valószínű, hogy a sok részlet mind magától jutott eszébe egyetlen nap alatt, azok Szentgáli közreműködésével kerülhettek a jegyzőkönyvbe. Erre utalhatott a tárgyaláson: „A vizsgálótiszt másképpen gépelte le a vallomásomat, mint ahogyan én mondtam. Nem mertem ellene szegülni, mert féltem.”1685 És erre vall a vele készült interjú, amely szerint 1992-ben semmire sem emlékezett, ami nem szerepelt a perben. Nem tudta, hány emeletes a Domonkos, az emeleten vagy a földszinten volt-e Tóth Ilona szobája, és a perbe vontakon kívül a történet egyik szereplőjére sem emlékezett. 1683 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Molnár József jkv., 1956. december 4.; Kiss-M. Kiss, 2007, 243. 1684 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Molnár József jkv., 1956. december 5.; Kiss-M. Kiss, 2007, 243-244. 1685 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Molnár József tárgy, jkv., 1957. február 26. 71.; Kiss-M. Kiss, 2007, 49. 427
