Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai

nem a Domonkosban, hanem a Murányi 30.-ban volt, akkor Szentgáli - mások vallomásaira mint bizonyítékokra hivatkozó - állításait nem tudta cáfolni. Nem tudott a gyilkosságról, de nem tudhatta, hogy azt nem követték el az azzal vádoltak, vagyis a vele ismertetett „bizonyítékok” hatására elhihette. Ahogy a Rajk-per egyik tanúja, Stolte István is elhitte 1949-ben, hogy „Rajk valóban a horthysta rendőrség ügynöke volt”.1674 Szentgáli pedig ezt követően vagy alkut kínált neki, mint Baknénak - segít, ha Molnár is segít neki -, vagy megzsarolta: ha nem teszi meg az elvárt vallomást, osztoznia kell vádlott-társai sorsában.

Alig maradt konkrét nyoma, hogy Molnár miért tett vallomást a gyilkosságról, aminek azonban számos nyoma van Tóth Ilona esetében. M. Kissék szerint ennek egyik oka Török Éva állítólagos vallomása volt. „Szentgáli fhdgy. egy jegyzőkönyvet felolvasott előttem, melyben arról volt szó, hogy Török Éva is ott volt azon a bizonyos este, ugyanakkor még egy embert megöltünk. A jegyzőkönyvet én nem láttam.”1675 Nem derül ki az iratokból, hogy a felolvasás mikor történt, és az sem tudható, hogy Töröknek ezt a vallomását mikor jegyzőkönyvezték, az ugyanis nincs sem a bíróságnak megküldött, sem a rendőrségen maradt iratok között. Török néhány nappal a Domonkosban november 19—20-án tartott razzia után járt a Deák téri főkapitányságon, hogy közbejárjon őrizetbe vett udvarlója, Gráczi Béla kiszabadítása érdekében. Valószínű, hogy ekkor jegyzőkönyv is készült vele, amely - annak ellenére, hogy a bíróságon elmondott története alig támasztotta alá a vádakat - még igencsak alkalmas lehetett Tóth Ilona - és Molnár

— szóra bírására, különösen Szentgáli tolmácsolásában. Fazekas Pálné ugyanis 1956. decemberi vallomása szerint közvetlenül a razzia után azt hallotta Töröktől, hogy a Domonkosban „november 16-án és 17-én esténként kb. 5 embert intéztek el. Az épület Thököly út felé eső részében a harmadik emelet egy kis szobájában kínozták áldozataikat. [...] közülük [a csoport tagjai közül] is eltettek láb alól két nőt és egy férfit, akiket árulónak bélyegeztek”.1676 Török tehát előadta neki, hogy a Domonkosban több embert meggyilkoltak, erről beszélhetett a rendőrségen is, legföljebb a számok tértek el. Fazekasné is elment Gráczi érdekében

— aki tanítványa volt - a Deák térre, ahol nyilván elmondta a Töröktől hallottakat. De december elején már okvetlenül Szentgáli asztalán volt Polgár Erzsébet valamelyik feljelentése. O november 20-án tett először bejelentést arról, hogy Kol1674 Zinner, 2013, 386.

1675 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. március 18. 232.; Krss-M. Kiss, 2007, 53-54,424.

1676 ÁBTL, 3.1.9. V142621/1. Tóth Ilona..., Fazekas Pálné jkv., [1956. december közepe.]; Kiss-M. Kiss, 2007, 156.

424