Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
az ő vallomásaként felolvasott, tagadta, hogy látta volna Kollárt.1665 Vélhetően ugyanaz történt, mint Gönczivel és Gyöngyösivel a karba szúrt injekció kapcsán, csak más szereposztásban: Szentgáli ezúttal Török vallomásaként Tóth Ilonának olvasott fel egy ötvenhetes történetet, amit ő a tárgyaláson sajátjaként adott elő. Nem elfelejtette, hogy a gyilkolás szünetében három abban részt nem vevő személy szemtanúja lett a bűnténynek, hanem próbálta tisztázni magát, amiért nem beszélt erről. Miután „bevallotta” a gyilkosságot, nem az volt fontos neki, hogy Törökék látták-e az áldozatot, hanem hogy tisztázza magát: ezt nem szándékosan hallgatta el. Az eset arra enged következtetni, hogy Szentgáli a vizsgálat korai szakaszában a bizonyítás erősítése érdekében beemelt a történetbe három másik, szemtanúnak alkalmas személyt (Török Évát, Drucker Edinát és Maráczi Ferencet). Végül ez a további bizonyítás elmaradt, de Tóth Ilona a korábbi szövegkönyv alapján játszotta a szerepét. Molnár is áldozatául esett hasonló trükknek. A tárgyaláson azt állította, hogy rendőrségi jegyzőkönyvébe olyan mondat került az ő vallomásaként, ami valójában kihallgatója közlése volt. Történt ez a gyilkosságról tett első „beismerését” tartalmazó jegyzőkönyvben. A szerint Petruska kikérdezésével kapcsolatban azt vallotta: „Másnap délelőtt még egyszer átvitték a kórházba, de kb. 11 óra körül visszahozták a szállóba”.1666 Ezt a bíróságon tagadta, mire B.-né Tóth Matild elé tárta vallomását. „Nem így van. Én nem emlékszem arra, hogy másnap délben visszavitték volna Petruskát kihallgatni. Ezt a vizsgálótiszt mondta.”1667 A fennmaradt szövegből nem derül ki, hogy Szentgáli Molnár kihallgatásakor hivatko- zott-e információjának forrására, de a lényeget illetően ugyanaz történt, ami az előző két esetben: a kihallgató elmondott egy - ötvenhetes - történetet, ami a ki- hallgatottnak az 1956-ban történtekről tett vallomásaként került jegyzőkönyvbe. A vizsgálati szakban Molnár állítólag arról is vallomást tett, hogy részt vett fegyveres harcban: „A Nefelejts utca sarkán, a Betlehen [Bethlen] térnél egy épület ostromában vettem részt, hol állítólag ÁVH-sok voltak.”1668 Molnár a november 4-ét követő héten a Landler 44.-ben volt, az ottani egység pedig több vallomás szerint fegyveres harcot vívott a Bethlen moziba szorult ávósokkal. Miután Molnár elismerte, hogy a csoporthoz tartozott, Szentgáli ténynek tekintette, hogy részt vett annak legfontosabb akciójában, és ennek megfelelő vallomásra kényszerítette, de Molnár ezt a tárgyaláson visszavonta: „nem így mondtam a rendőrségen. A 1665 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Török Éva tárgy, jkv., 1957. március 18. 232. 1666 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Molnár Józsefjkv., 1956. december 4. 1667 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Molnár József tárgy, jkv., 1957. február 26. 70. 1668 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Molnár Józsefjkv., 1956. november 22. 421
