Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
a konfabulált történet megerősítése. Tóth Ilona például a tárgyaláson tagadta, hogy injekciót szúrt az áldozat karjába, mire Gyöngyösi, aki korábban mindig ezt vallotta, teljességgel visszakozott: „valóban nem szúrt Tóth Ilona oda, ezt Gönczi vallomásából olvastam, és ezért mondtam”.1660 Gyöngyösi tehát Gönczi vallomásában olvasta — inkább felolvasták neki —, ám Gönczi tagadta, hogy ilyet látott volna: „A balkarba való szúrásról csak hallottam”.1661 Hallani leginkább a rendőrségen hallhatta, hiszen az eddig feltártak szerint őrizetbe vétele előtt a gyilkosságról sem hallott. Az mégis bekerült a jegyzőkönyvébe: „utána a bal karjába ismét injekciót adott”.1662 A két vádlott jegyzőkönyvében rögzített történetnek tehát egy rendőrségi közlés a forrása, nem az 1956-ban történteket beszéli el, hanem ötvenhetes szándékok szerint készült. Ezúttal nyomon követhető a — tárgyaláson összeomló - bizonyítás előállításának folyamata. A bal karba szúrás először Gyöngyösi december 6-i jegyzőkönyvében szerepel. Azt tehát nem olvashatták fel neki Gönczi aznap készült jegyzőkönyvéből, amelyben a történet nem szerepel, legfeljebb imitálhatták a felolvasást. A „bizonyíték” hatására Gyöngyösi hajlandó volt azt saját vallomásaként elismételni 6-án és 19-én. Utóbbi napon már valóban megmutathatták Gönczinek a Gyöngyösivel készült jegyzőkönyv vonatkozó részét, ami arra kényszerítette, hogy azt vallomásába emelje. Ezzel vallomása olyanná vált, amilyennek 6-án állították. Hasonlóra gondolt Tóth Ilona is: „Kollár karjába nem adtam morfium injekciót. Valószínűleg Gyöngyösivel beszélte ezt meg Gönczi, és azért vallott így.”1663 így „juttatott eszébe” egy fontos részletet Tóth Ilonának is egy mástól felvett jegyzőkönyv. Eszerint amíg a szobát az altatás után szellőztették, az áldozat kivételével mindannyian kimentek. Visszatérve ott találták Drucker Edinát, Török Évát és Maráczit. „Török Éva és a leányok bejövetelére - Kollár megölése közben - nem emlékeztem, majd a rendőrségen, amikor Török Éva jegyzőkönyvét felolvasták, akkor eszembe jutott”.1664 Török tagadta, hogy azt vallotta, amit Szentgáli 1660 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. február 22. 46.; Kiss-M. Kiss, 2007, 378. 1661 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 22. 61.; Kiss-M. Kiss, 2007, 381. 1662 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Gönczi Ferenc jkv., 1956. december 19. 1663 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy jkv., 1957. február 26. 61. 1664 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 22. 61.; Kiss-M. Kiss, 2007, 382. Tekintsünk el attól, hogy a végső verzió szerint Maráczit és két lányt találtak ott. A „Török Éva és a leányok” kitétel vagy egy korábbi változatra utal, vagy egyszerű tévesztés, Tóth Ilona nem jegyezte meg jól, amit a rendőrségen hallott. 420
