Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

1. Számadás a leszámolásról - 1.2. A jog halála

novemberben „[éjszakára sohasem maradt távol. Fegyverrel nem rendelkezett.” Mégis megsebesült, és kórházba került, mert november 7-én „figyelték a szovjet páncélosok vonulását, mire az egyik belőtt az ablakon, egy társa meghalt, többen megsebesültek, neki a jobb kézfejét leszakította egy szilánk, először a Bethes- da kórházba, majd onnan a Korvin Ottóba szállították, kézfejét ott amputálták.” Amikor vitték át a belügyi kezelésben lévő kórházba, akkor mondta el egy állítólagos újságírónak a történetet (vagy ahhoz hasonlót), amit a Fehér könyv szerkesztői minden ellenőrzés nélkül közöltek. Pedig a később lefolytatott nyomozás megállapította: „Szilágyi János egy hazudozó ember, aki rendszeresen rémtettekkel igyekszik munkatársai figyelmét magára vonni. A Fehér könyv ben megjelent cikket is ennek tulajdonítják, hogy sebesülését úgy igyekezett beállítani, hogy az harc közben történt.” A történetet egyértelműen valótlannak mutató jelek ellenére a nyomozás folytatódott, és csak azután határoztak a nyomorék fiú szabadlábra helyezéséről és ügyének vádemelés nélküli lezárásáról, hogy a VII. kerületi tanács és rendőrkapitányság, valamint a BM szociális osztálya egybehangzóan igazolta, hogy a kerületben egyetlen államvédelmi tisztet sem öltek meg a lakásán.

A példákból két következtetés vonható le. Egyfelől az, hogy Kahler Frigyes megállapítása csak azzal a megszorítással igaz, hogy törekedtek a Fehér könyvekben megnevezettek elítélésére, ami kézenfekvő, hiszen a nagy példányszámban kiadott brosúrákban megnevezett, ezzel közismertté tett állítólagos bűnösöket nyilván igyekeztek felkutatni és bíróság elé állítani. Egy ilyen, sikertelen kísérletet részletesen vizsgáltam.97 Másfelől az is leszűrhető, hogy a Fehér könyvekben vannak minden alapot nélkülöző, esetleg a történteket a felismerhetetlenségig torzító kitalációk. Bizonyosnak tekintem, hogy amennyiben nem „igazolta” büntetőeljárás valamelyik ottani rémtörténetet, az teljességgel légből kapott volt. Nem állítható azonban ennek fordítottja. Hiába látszik ugyanis igazolni egy, netán több per a brosúra valamely történetét, ha magáról a perről bizonyosodik be hamis volta. így a Tóth Ilona-pert csak addig lehetett az először a második Fehér könyvben említett Kollár-gyilkosság bizonyításának tekinteni, amíg Kiss Réka és M. Kiss Sándor be nem bizonyította, hogy maga a per hamis, koncepciós.

összegyűjtött vizsgálati adatok alapján (továbbiakban: Tájékoztató jelentés...), Jelentés Szilágyi János előzetes letartóztatott ügyében, 1957. július 23. A következő idézetek is innen.

97 Szakolczai, 2011a.

41