Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai

értesítette a rendőrséget: Tóth Ilona őrizetbe vétele után Török Éva, udvarlójának, Gráczi Bélának a védelmében. A négy tettest leszámítva a többi tíz az iratok szerint hallgatott, egyedül D. Szabóról vélelmezem, hogy jelentette az ügyet. És nemcsak azok hallgattak, akik Tóth Ilonáék társai voltak a röpcédulázásban, hanem azok is, akiknek ahhoz közük sem volt: Parti Mártonná, Turcsányiné, Vargá- né és Halász György. Súlyos köztörvényes bűncselekmény, gyilkosság esetén ezt nem magyarázhatja a restaurálódó hatalommal szembeni társadalmi szolidaritás, sem a tettesektől való félelem. Valószínűbb, hogy azért hallgattak, mert november 18-án nem történt semmi különös a Domonkosban. Nem volt mit jelenteni.

3.8.2. Molnár József tanúsága

Komoly kihívás elé állította Szentgálit Tóth Ilona gyilkosságról tett első vallomásának használhatóvá tétele annak valószerűtlen és problémás elemei miatt, helyzetét pedig tovább nehezítette Molnár első vallomása, ami Tóth Ilonáéval egy napon került jegyzőkönyvbe.1654 M. Kissék észrevették a különös egybeesést, miszerint a két, együtt letartóztatott, de külön cellában őrzött fogoly napra pontosan azonos ideig volt a gyilkosságot illetően tagadásban, és egy napon tört meg.1655 Erre nem kerestek magyarázatot, de arra igen, amikor december 19-én Gönczi és Gyöngyösi egymáshoz kísértetiesen hasonlóan bővítette ki korábbi, ugyancsak egy napon, december 6-án készült vallomását. Két magyarázatot láttak lehetségesnek. Vagy egyikük — feltételezésük szerint Gönczi, aki utalt Gyöngyösiére, vagyis ismerte azt — a másik vallomásának ismeretében tett ahhoz igazított vallomást, vagy Szentgáli szerkesztette úgy jegyzőkönyvüket, hogy azok minél teljesebben illeszkedjenek egymáshoz.1656 Mindkét esetben hamis jegyzőkönyv készült, hiszen az egyik gyanúsítotté nem az ő, hanem a társa vallomását tartalmazza, akár ő, akár a kihallgató igazította ahhoz. Ráadásul Gönczinek nemcsak Gyöngyösi vallomását mutatták meg, hanem Tóth Ilonáét is, Gönczi ugyanis kettejük állítására hivatkozott: „Annak ellenére, hogy úgy Gyöngyösi, mint Tóth Ilona azt állítja, hogy én ezt követően a szobában tartózkodtam, erre nem emlékszem, ill. úgy tudom, hogy ezután kimentem kezet mosni.”1657 A vallomások egybevágó bővülésének harmadik lehetséges magyarázata, hogy minden úgy történt,

1654 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Molnár József jkv., 1956. december 4.

1655 Kiss-M. Kiss, 2007, 241,242.

1656 Kiss-M. Kiss, 2007, 202-203.

1657 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Gönczi Ferenc jkv., 1956. december 19.

418