Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
A vizsgálati szakban azonban nem látták szükségesnek kihallgatását, amikor pedig az ügyészség elrendelte felkutatását, már elhagyta az országot,1638 csak M. Kisséknek kellett beszélnie az ügyről, ötven évvel később. Bevonása a bűn- cselekménybe annak ezen kései részén nemcsak azért hihetetlen, mert azzal a tettesek fölöslegesen keltettek volna gyanút valakiben, aki addig mit sem tudott a gyilkosságról, hanem azért is, mert a történet szerint nem volt vér, amit fel kellett volna mosni. A férfi szája ugyan vérzett, amikor Tóth belépett a szobába, ez azonban nem eredményezhetett akkora foltot a padlón, amit mással kellett volna felmosatni. Tóth Ilona azzal érzékeltette a benzin beinjekciózásának eredménytelenségét, hogy „vér nem jött”, tehát az sem eredményezhetett vértócsát. Végül első vallomása szerint valaki megfojtotta a férfit, vagyis azon nem látott nyílt sebet — ilyennek a boncolást végző orvosok sem találták nyomát a szívet (a bírósági történet szerint) később ért szúráson kívül -, márpedig a fulladásos halál sem jár külső vérzéssel. Valószerűtlen tehát, hogy az áldozat szájáról esetleg lecseppenő néhány vércsepp miatt takarítást kért valakitől, aki a bűncselekményben nem vett részt, arról nem tudott. A takarításra nem a vallomásokból úgy-ahogy kibomló történet, hanem a bűntény brutalizálása érdekében volt szükség: az ítélet szerint miután Gönczi ököllel kétszer az áldozat arcába vágott, annak orrán-száján dőlni kezdett a vér - de ezt csupán Gyöngyösi egy vallomása támasztja alá. Nemcsak Drucker Edinában ébresztettek gyanút, hanem Halász Györgyben, az épület fűtőjében is, akitől éjfél után ásót és lapátot kértek, hogy elássák a hullát. Gyenes hívta fel a figyelmet arra, hogy ez újabb feloldhatatlan kronológiai zavart okoz. Ugyanis ha Kollárt este nyolc óra tájban ölték meg, majd rögtön megtalálták a tetem elrejtésére alkalmas helyet a templomkertben, akkor miért csak éjfél után ásták el?1639 A vallomások szerint a holttest hozzávetőleg négy óra hosszat hevert őrizetlenül a harmadik emeleti vécé egyik fülkéjében, mégsem vette észre senki. A történetnek ez a része komoly fejtörést okozhatott a szerzőknek, hiszen valószerűtlen, hogy négy órán át senki sem vette észre, és az is, hogy kevéssel este nyolc után észrevétlenül kicipelték a templomkertbe. M. Kissék vették észre, hogy a vallomások ezúttal is csak az eset lényegét illetően egyeztek - ők ásták el a hullát -, de a részletekről mindenki másként vallott. De az eltérő részletek felderítése közben elkerülte figyelmüket a történet egészének abszurditása, valamint az a már jelzett körülmény, hogy az szétfeszíti a cselekmény időrendjét. Halász jegyzőkönyvéből tudható: a kazánház ajtaját nem lehetett bezárni, mert 1638 ÁBTL, 3.1.9. V-142621/1. Tóth Ilona..., Szolgálati jegy, 1957. január 28. 1639 Gyenes, 1992,48. 415
