Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai

hagyva Tóth Ilona volt tehát az egyetlen, aki szerint a gyilkolás előtt Maráczi bent volt a szobában. Szerinte pedig nemcsak ott volt, hanem a jegyzőkönyv szerint ő vette el Kollártól a fényképeket. Ráadásul miközben úgy tudta - és december 4-én még úgy is volt hogy Gönczi és Gyöngyösi elkerülte az őrizetbe vételt, Marácziról tudta, hogy fogoly, tehát tudta, hogy vallomásával egy rabtársa ellen szolgáltat olyan bizonyítékot, amely a gyilkosság tettestársának mutatja.

M. Kissék a vallomásnak ebből a részéből azt látták fontosnak, hogy Maráczi eltűnt a későbbi vallomásokból, kimaradt a bűncselekményből és a perből is. Noha a vizsgálati szakasz végéig őrizetben volt, január 5-én szabadlábra helyezte a rendőrség.1586 A nyomozást lezáró jelentésben azt állapították meg róla, hogy bűnössége csak a röpcédulázásban bizonyított, noha Tóth Ilona társtettesnek vallotta, legalábbis a gyilkosság előkészületeiben, és állítólag ő szervezte meg a kórház riasztó őrségét. Kiemelését M. Kissék azzal magyarázták, hogy Szent- gáli igyekezett egyszerűsíteni a történetet, ezért megszabadította a fölösleges és mellékszereplőktől, vagy akik szerepe idővel mellékessé vált. Van azonban a kérdésnek egy másik oldala is: hogyan került Maráczi Tóth Ilona vallomásába, ezáltal a gyilkossági történet közvetlen előzményébe. Ha Maráczi tényleg ott volt a szobában, akkor érthetetlen, hogy Gönczi és Gyöngyösi nem beszélt róla. Valószínűtlen, hogy mindketten elszántan akarták és tudták volna védeni, miközben vallomást tettek saját bűnös szerepükről. Hallgatásuk valószínűbb magyarázata, hogy Maráczit Szentgáli emelte be - Tóth közreműködésével - a történetbe. Mert miközben nincs magyarázat a vádlott-társak hallgatására, van az ő vallomására. December 4-én bevallotta, hogy részt vett egy férfi meggyilkolásában. (M. Kissék is kiemelték, hogy „első alkalommal a bünrészességet ismerte el”.1587) A gyilkosság tetteseként két szabadlábon - a rendőrség szempontjából szökésben — lévő társát nevezte meg, Gönczit és Gyöngyösit. (Egy későbbi jegyzőkönyve szerint vallomása megtételében befolyásolta, hogy tudta: Gönczi nem került őrizetbe, „gondoltam hátha szabadlábon marad”.1588) Szentgáli december 4-én számíthatott rá, de nem tudhatta, hogy másnap egy szovjet járőr őrizetbe veszi Göncziéket, akiket így Tóth Ilona vádlott-társaiként bíróság elé tud állítani. Őrizetben lévő, súlyos váddal gyanúsítható tettestársra azonban szüksége volt, egyfelől azért, hogy több vádlottal jelentősebb ügyet tudjon kreálni, másfelől azért,

1586 ÁBTL, 3.1.9. V-142621/1. Tóth Hona... Maráczi Ferenc szabadlábra helyezési határozata, 1957. január 5.

1587 Kiss-M. Kiss, 2007, 190.

1588 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. június 11. 6.; Kiss-M. Kiss, 2007, 458.

402