Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai

és fecskendőt hozott, amit kikészített az asztalra. Miközben az altatást végezte, Gönczi kiment őrködni a szoba elé, éppen jókor, mert rájuk akart nyitni a Turcsá- nyiné nevű nővér (valójában a kisegítő kórház gondnoka), akit Gönczi elzavart. Az altatás után benzint akart fecskendezni az áldozat vénájába, de ez két-három kísérletre sem sikerült. Közben folytatták az altatást, hogy úgy öljék meg. Ekkor hívta le Veszprémi István a konyhába, ahol vita kerekedett, mert a betegeknek nyers tejet adtak vacsorára. Mire visszaért, az áldozatot megfojtották. Gönczit és Gyöngyösit vallotta gyilkosnak, mivel visszaérkeztekor ők voltak a szobában. A gyilkosság után Gönczi, Gyöngyösi, Molnár és ő kivitték a halottat a vécébe, ahol Gyöngyösi bicskájával szíven szúrta. Ekkor nyitott be az addig a portán őrködő másik Jocó, és jelentette, hogy ott minden csendes. Tóth Ilona behívta Drucker Edinát, hogy takarítsa fel a vért a szobájában, ő pedig társaival helyet keresett, ahova elrejthetik a tetemet. Ehhez a fűtőtől kértek szerszámot. Gyöngyösi ásta a sírt, ő Molnárral őrködött, Gönczi pedig visszament a kórházba. Miután végeztek, elpakolta az altató eszközöket és az injekciót, Gönczi, Gyöngyösi és Molnár pedig levitte és elföldelte a hullát.1573

A történetnek - mint arra már M. Kissék felhívták a figyelmet - számos képtelen részlete van, és számos ponton eltér a végső verziótól. Ezek nem magyarázhatók a vádlottak általános védekezni próbálásával, hiszen az ítélet szempontjából legtöbbjük indifferens volt. Véleményem szerint korai története nem azért különbözik, mert a vizsgálat során Szentgáli rákényszerítette a történtek pontosabb előadására, hanem azért, mert próbálták reálisabbá formálni a történetet, összecsiszolni a vádlottak vallomásait.

Első vallomásában valószerűtlen és a többi vallomástól eltérő annak meghatározása, hogy mikor vitték be a férfit a kórházba: késő este. (Arra, hogy a különböző vallomásokban szereplő időmeghatározások egybeolvasása teljes káoszt eredményez, már Gyenes felhívta a figyelmet.1574) Polgár Erzsébet mindig más időt mondott, de vallomásai szerint Kollárt legkésőbb fél hétkor vitték el, amit lehet estének, de nem lehet késő estének nevezni. M. Kissék valószerűtlennek nevezték a kései bevitelt, mivel aznap Budapesten hét órától kijárási tilalom volt érvényben.1575 Tóth első vallomása tehát eltér egy szemtanúétól, és valószerűtlen a kijárási tilalom miatt. Különbözött első beszámolója a végső verziótól abban is, hogy ki vitte be a férfit a Domonkosba. O Gyöngyösit és Molnárt nevezte meg, amivel

1573 BFL,XXV.4.a. 164/1957.Tóthllona...,461.d.Tóthllonajkv., 1956.december4.;Kiss-M. Kiss, 2007, 183-189.

1574 Gyenes, 1992,48.

1575 Kiss-M. Kiss, 2007,226.

399