Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
„ hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; belőled bűzlik, árad” (Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról) 3.8. A fővádlottak vallomásai Kiss Réka és M. Kiss Sándor kellő részletességgel és alapossággal tárta fel, hogy egy elnagyolt eseménysorból miként burjánzott ki a brutális gyilkosság története. De arra nem találtak megnyugtató választ, hogy miért tettek a fővádlottak beismerő vallomást, és amellett miért maradtak meg mindvégig. Ez pedig egyaránt döntő a Tóth Ilona- és a Kollár-ügy rekonstruálása szempontjából, hiszen - mint azt megállapították - vallomásaik nélkül nagyon bizonytalan alapokon áll az egész konstrukció.1568 Elemzésük ezen a ponton koncentrál leginkább Tóth Ilonára, feltehetően mert ő volt vizsgálódásuk tárgya, és talán azért is, mert a perben halálra ítéltek és kivégzettek közül a közvéleményt az ő sorsa érdekelte és érdekli leginkább. Szerintük azért tartotta fenn beismerő vallomását, mert ügyvédje úgy látta leginkább lehetségesnek a legsúlyosabb ítélet elkerülését, ha megmarad beismerése mellett, megbánást mutat, és azt igyekszik bizonyítani, hogy nem előre megfontolt szándékkal ölt, vagyis nem gyilkosságot követett el, hanem tettének mérlegelésére képtelenül - szakszóval: beszűkült tudattal - vett részt egy ember megölésében. Ha egyáltalán Kollár élt, amikor szíven szúrta (amit ugyancsak vitattak - de azt mindenképpen, hogy Tóth élőnek tudta). Arra törekedtek, hogy az ügy köztörvényes jellegét domborítsák ki, megszabadítva a politikai felhangoktól.1569 Vagyis nem a valóban történtek feltárására, hanem a halálos ítélet elkerülésére törekedtek. A nyitva hagyott legfőbb kérdést, a fővádlottak „beismerő” vallomásait szerintem is annak tudatában kell vizsgálni, hogy ezeket nem az igazság feltárásának szándéka határozta meg, hanem a halálbüntetés elkerülése. Vallomásaikat tehát nem kizárólag annak függvényében kell vizsgálni, hogy valójában mit követhettek el, hanem összevetve azzal is, hogy mivel vádolták őket. Amennyiben kevesebbet „ismertek be”, mint amennyivel gyanúsították őket, akkor az lehet védeke1568 Kiss-M. Kiss, 2007,418. 1569 Kiss-M. Kiss, 2007, 24-25, 29. 397
