Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.7. Tanúk tanúsága
vérrel, gyilokkal - toroktaposással, ha éppen az mutatkozik a legcélravezetőbbnek. Ezek a fiatalok a rendszer legadekvátabb módszereivel éltek - csak visszafelé.”1564 A másodikat pedig az a monomániás megszállottság, amellyel élete végéig igyekezett Tóth Ilonát tisztázni a gyilkosság vádja alól. Pedig nem is ismerte. A tárgyaláson határozottan állította, hogy amikor Angyal őrizetbe vétele után a Péterfyben megismerte Gönczit: „Tóth Ilonát ekkor még nem ismertem.”1565 Ezt percekkel később megerősítette: „Tóth Ilonát itt [a Domonkosban] ismertem meg.” így vallott már a rendőrségi vizsgálat idején is: „A [Domonkos utcai] kórházban találkoztunk [Gönczi] Ferivel, és megismerkedtünk a kórház Ica [Tóth Ilona] nevű orvosával”.1566 Miután megbeszélték, mindazt amit a lap elkészítéséhez kellett, Obersovszky Gálival félrevonult megírni a cikkeket, majd lefeküdtek aludni, másnap kora reggel pedig, amikor őket felébresztették, Tóth Ilona aludt, miután éjszaka stencilre írta a lapot, amiben nem Obersovszky, hanem D. Szabó segített neki.1567 Mindössze egy-két órát beszéltek tehát, nem is kettesben, hanem legalább hatan, a kialakult helyzetről, világnézetükről, politikai céljaikról, az Élünkről, vagyis nem éppen olyan témákról, amelyek indokolnák azt a lángoló elragadtatást, amellyel évtizedekkel később is írt a lányról. A fogságban nyilván nem találkoztak, Tóth Ilona magatartása a tárgyaláson pedig, feltéve, hogy elkövette a terhére rótt bűnt, és azt Obersovszky elhitte, legfeljebb az iránta érzett szimpátia kioltására, de nem megerősítésére volt alkalmas. Elfogadva, hogy létezik - akár plátói - szerelem első látásra, sokkal valószínűbbnek látszik, hogy Obersovszky egy más jellegű, bonyolult lelki folyamat révén vált Tóth Ilona cso- dálójává, amelyben része lehetett az ellene szándéka és akarata ellenére, kényszerből elkövetett bűnének. Gáli és Obersovszky tehát nem az állítólagos Kollár-gyilkosság napján, hanem egy nappal korábban, november 17-én volt a kisegítő kórházban, az állítólag ott másnap elkövetett gyilkosságról tehát semmit sem tapasztalhattak és semmit sem hallhattak. Ennek ellenére egy idő után mindketten november 18-ára tették az Élünk első számának elkészítését, nyilvánvalóan Szentgáli beavatkozására. Obersovszky vallomásai azonban így is alkalmatlanok voltak a vád bizonyítására, csak közvetve volt némi hasznuk: a dátum tekintetében megerősítették Gáli vallomását. Azt a vallomást amelyre Gáli csak hosszú tagadás és Tóth Ilonával 1564 Obersovszky, 135. 1565 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Obersovszky Gyula tárgy, jkv., 1957. február 28. 97. 1566 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Obersovszky Gyula jkv., 1956. december 6. 1567 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 12. 394
