Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.7. Tanúk tanúsága
be vétele előtt sem Obersovszky, sem Gáli nem tartotta gyilkosnak Göncziéket. A D. Szabótól hallottak ellenére és után sem láttak többletveszélyt a velük folytatott együttműködésben. „Dávid” tehát - feltéve, hogy az ő közreműködésével kapcsolódott össze a két ügy - jelentésében eltúlozta a tőlük hallottakat. Vagy azért, hogy októberi botlását feledtető eredményt tudjon produkálni, vagy azért, mert a társaitól hallottakból valóban azt következtette, hogy gyilkosság történt. Az állítólagos elkövetők „beismerésén” kívül a gyilkosságot leginkább Gáli vallomása bizonyította, de - mint azt M. Kissék észrevették - azt nem sikerült tisztázni, hogy mikor és kitől értesült róla. A tárgyaláson tett vallomásai szerint Gyöngyösi elszólásából sejtette meg, majd Tóth Ilona fedte fel neki. Később még részletesen tárgyalandó vallomása azonban egyfelől hamis, hiszen nem 18-án, hanem egy nappal korábban voltak a Domonkosban, másfelől valószerűtlen is. Gyöngyösi mindig tagadta, hogy éjjel a gyilkosságról bármit mondott volna az íróknak. A történetnek erről a részéről többször beszámolt Gönczi is, de eltérő szereposztásban. Szerinte az írók közül elsőként D. Szabó értesült a gyilkosságról. „Ezt Gyöngyösi D. Szabónak mondta, másnak nem.” „Gyöngyösitől úgy tudom, hogy az ismeretlen író [D. Szabó] kérdezte meg, hogy mi volt az esti nagy zaj, és miért voltunk idegesek. Hajnali 5-6 óra között ébresztettük fel az írókat, Gáli és Obersovszky együtt aludt. A harmadik személyhez mentünk ébreszteni (valószínűleg D. Szabó), és ő tette fel a kérdést [mi volt az esti nagy zaj], amire Gyöngyösi válaszolt [valaki meglátogatott bennünket, de máskor már nem fog jönni]”.1505 Gyöngyösi ezt is tagadta, de Gönczi ragaszkodott saját verziójához.1506 Nyilvánvaló, hogy számára indiíferens volt, hogy melyik írót keveri bele a történetbe. Ha mégis ragaszkodott ahhoz, hogy elsőként nem Gáli, hanem D. Szabó értesült a gyilkosságról, az arra vall, hogy így tudta, azaz: így hallotta kihallgatójától. Eszerint D. Szabó vallomására hivatkozva - netán a később eltüntetett jegyzőkönyvet vele ismertetve - bírták rá a „beismerésre”, majd miután december 29-én Gáli rákényszerült, hogy e téren átvegye D. Szabó szerepét (neki beszélt Gyöngyösi, majd Tóth Ilona a gyilkosságról), „Dávid”-ot kivonták az ügyből. Gönczi december 6-án tett először „beismerő” vallomást a gyilkosságról, vagyis D. Szabó jelentésének vagy tanúkihallgatási jegyzőkönyvének ezt megelőzően kellett születnie. Mivel csak 1957. február 6-án vették őrizetbe, hamis vallomását nem arra kényszerülő fogolyként, hanem beszervezés alatt álló ügynökként tette. 1505 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 22. 53. 1506 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 26. 62, 65, 67., március 6. 125. 379
