Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.7. Tanúk tanúsága

vétele után jobbnak látta elhagyni a Domonkost.1481 Valószínűbb, hogy Gáli - vallomásai ellenére - mégsem a Domonkosban és mégsem Tóth Ilonától értesült a gyilkosságról, hanem később és valaki mástól.

November 18. után, de az Obersovszky vallomásában jelzett 25. előtt négy forrásból lehetett hallani róla. Említhették azok, akik Tóth Ilonáék őrizetbe vétele után a Domonkosban maradtak, leginkább az ügyben hamar vallomást tett Fazekas Pálné és Török Éva. Nincs azonban nyoma, hogy Gáli 18-a után járt volna a Domonkosban, vagy a két nő közül valamelyik találkozott volna vele. Ok ráadásul nem a Kollár-gyilkosságnak keltették hírét, hanem a Domonkosban elkövetett több gyilkosságét. Gyöngyösi november 25-ig ott maradt, ami kizárja, hogy hallott volna róla, hiszen az alapján várható lett volna a hely fokozott rendőri ellenőrzése, amit okvetlenül kerülnie kellett, hiszen a forradalom idején szabadult rabként nem volt személyi igazolványa, ami önmagában elég volt ahhoz, hogy a rendőrök őrizetbe vegyék. (Ebből az is következik, hogy Fazekasné és Török Éva csak a rendőrségen beszélt a gyilkosságokról, de a Domonkosban nem.) Annyi mindenképpen megállapítható, hogy nincs olyan nyom, amely alapján vélelmezni lehetne, hogy a Domonkosban november 25. előtt elterjedt a Kollár-gyilkosság híre, és Gáli onnan hallotta volna. Valószerűtlen, hogy Gönczitől, netán Gyöngyösitől hallotta volna, hogy megöltek egy embert (ha mégis megöltek). Polgár Erzsébettől három helyre jutott el a hír: a két női szállásra - a Landler 26.-ba és a Murányi 30.-ba valamint a Dózsa 40.-be, de az nem állapítható meg, hogy mikor: november 25. előtt vagy után, és nincs nyoma, hogy Gálinak az ott lakók közül bárkivel kapcsolata lett volna. A fentieken kívül csak a rendőrség tudhatott valamit, Gálinak azonban nem voltak rendőrségi kapcsolatai. November 25. előtt tehát nem hallhatott a Kollár-ügyről, így nem is beszélhetett róla Obersovszkynak.

Ha pedig egyfelől valószerűtlen, hogy Gáli egy hétig titkolta a tudomására jutott gyilkosságot, másfelől nem hallhatott róla november 19. és 25. között, akkor azt kell feltételezni, hogy Obersovszky mégsem tőle tudta meg „a valóságot”. Az Elünkét az ötvenhatos irodalom Gáli és Obersovszky lapjaként ismeri,1482 pedig az annak megindításáról tartott első megbeszéléseken, majd írásában és szerkesztésében rajtuk kívül még valaki folyamatosan, kezdettől részt vett a később csatlakozó, egy vagy több szám elkészítésében részt vevő Derzsi Sándoron, Eörsi Istvánon és Szirmai Ottón - valamint feltehetően Gönczi Ferencen — kívül: D. Szabó László. D. Szabó ott volt a Művész Klubban tartott megbeszélésen,

1481 BFL, XXV.4.f. 8081/1958. Derzsi Sándor..., Derzsi Sándor és Gáli József tárgy, jkv., 1958. november 7.

1482 Litván, 1991, 106.; Szakolczai, 2001, 80.; Ripp Zoltán, 2002, 242.

373