Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.7. Tanúk tanúsága
hadnagy nem jutott egyetértésre a kihallgatott személy nemét illetően. Tóth december 4-én, Molnár pedig 5-én arról tett vallomást, hogy egy férfit öltek meg, Kicska kétségtelenül ezt megerősítő vallomást várt Obersovszkytól. Mivel a jegyzőkönyv az illetőt mindig embernek nevezte, azt feltételezem, hogy Obersovszky nőnek tudta, és annak is mondta, de vallomását ezzel a kifejezéssel Kicska nem volt hajlandó jegyzőkönyvezni. Ragaszkodott ahhoz, hogy a dokumentumba olyan szó kerüljön, amely alkalmas a fővádat, Kollár István Tóth Ilonáék általi meggyilkolását igazolni. És kizárólag rajta múlott, meddig tart a kihallgatás. Akihallgatók válthatták egymást, a kihallgatottnak maradnia kellett, amíg vissza nem kísérték a cellájába. Obersovszky pedig nem tudta bizonyítani, hogy az illető, akinek kihallgatásáról szófoszlányokat hallott, férfi volt, illetve nem hivatkozhatott arra, hogy egy nőt nem lehet embernek nevezni, így kerülhetett a jegyzőkönyvbe olyan kifejezés, amely nem volt ellentétes az ő emlékezetével, és megfelelt kihallgatójának, hiszen alkalmas volt bizonyítani a Kollár-gyilkosságot. M. Kissék is akként olvasták.1458 Azért is, mert rosszul idézték a jegyzőkönyvben szereplő kérdést, és az „ember” kifejezés helyett „férfit” írtak: „Feri és Ica csoportjának résztvevői egy ismeretlen férfit tartóztattak le.” Obersovszkynak eszerint Petruska kikérdezéséről voltak emlékei, arról tett vallomást, amit a rendőrség formált - az Élünk első száma kiadásának egy nappal későbbre csúsztatásával - a Kollár-gyilkosság közvetett bizonyítékává. Obersovszkytól fennmaradt egy feltehetően december 6-án írt önvallomás, amelyben bizonytalanul, de azt állítja, hogy 18-án volt a Domonkosban („a dátumban nem vagyok biztos”1468 1469). Feltehetően az aznap készült jegyzőkönyvek kiegészítéseként kellett megírnia, azokban ugyanis semmilyen támpont nem szerepelt arra vonatkozóan, hogy mikor voltak a kisegítő kórházban. Rendőrségi vallomásaiban ugyanis - az Igazság első számának október 25-i megjelentetésén és a december 4-i nőtüntetésen kívül — ez az egyetlen pontos dátum. Minden mást viszonylag tágan datált: „november 15. és 20. között, pontos dátumra nem emlékszem”, „november 25-30. között”, „november 30. körül”1470. Saját történetének kronológiája szempontjából nem volt jelentősége, hogy pontosan melyik napon volt a Domonkosban, vagyis nyilvánvaló, hogy nem magától, hanem külső hatásra írt pontos napot. Dokumentálnia kellett, hogy november 18-án voltak a Domonkosban, ő pedig „a dátumban nem vagyok biztos” megszorítással megtet1468 Kiss-M. Kiss, 2007, 139. 1469 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Obersovszky Gyula önvall., [1956. december 6.] A következő idézetek is innen. 1470 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Obersovszky Gyula jkv., 1956. december 19. 369
