Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.7. Tanúk tanúsága
felkereste öt, cikket kért tőle a következő számba, illetve el akarta vinni az írógépet, amitől ő addigra már megszabadult.1465 Nem zárható ki, hogy először olyan valaki tett vallomást Obersovszkyékról a gyilkossággal összefüggésben, akit Tóth Ilonával együtt vettek őrizetbe - például Maráczi de ilyen iratnak nincs nyoma. Valószínűbb, hogy kihallgatója nem Göncziéktől, nem is Maráczitól, hanem olyan forrásból értesült, amelynek nem maradt nyoma. Mivel az írók ottlétéről a Domonkosban alig néhányan tudtak, meglehetősen szűk a kör, amelyből a két ügy összekapcsolója kikerülhetett. A kórházból Drucker Edina és Maráczi, az Elünk részéről Sturcz Edit és D. Szabó László. Dmcker 1956-ban elhagyta az országot, nincs nyoma, hogy köze lett volna a rendőrségi ügyhöz. M. Kisséknek 2007-ben azt állította, hogy nem is tudott a gyilkosságról, november 18-ával kapcsolatban csupa olyan dologra emlékezett, amely kizárta az akkor elkövetett bűntényt.1466 Maráczit Tóth Ilonával együtt vették őrizetbe, szembesítették vele, tanúvallomást is tett, de nincs nyoma, hogy beszélt volna az Elünkről. Sturcz Edit és D. Szabó szerepe a perben annyira jelentéktelennek tűnik, hogy az ügyet eddig vizsgáló történészek alig említik őket, Molnár 1992-ben már nem is emlékezett rájuk. Annyira kevés vallomásban szerepelnek, mintha ott sem lettek volna Obersovszkyékkal a Domonkosban. Pedig együtt érkeztek, és együtt távoztak. Éppen személyüknek ez a kvázi törlése a történetből teszi gyanússá őket: nem zárható ki, hogy egyikük valamilyen formában informálta az ávót az Elünk első számának elkészítéséről, és arról, hogy ottlétük idején valami történt, valakit megöltek, azt velük az elkövetők valamilyen formában közölték. A politikai rendőrség szerintem Sturcz Edittől vagy D. Szabótól hallhatta először, hogy az Elünk a gyilkosság éjszakáján készült. Obersovszky válasza alig tartalmazott több információt, mint amennyi a kérdésben volt: hallotta, hogy Tóth Ilona és Gönczi, akiket már a kérdés megnevezett, valakivel beszélt egy lefogott emberről, és mintha valamelyikük azt mondta volna, hogy „ki kell készíteni”, de nem tudja, mi történt vele.1467 Ezt M. Kissék a Kollár-ügyről szóló vallomásnak tekintik, pedig a jegyzőkönyv egyszer sem nevezi meg az illetőt, sőt, egyszer sem mondja férfinak. Kihallgató és kihallgatott mindig - összesen négyszer - „ember”-nek mondta. Mivel általában nem az került jegyzőkönyvbe, amit a kihallgatott vallott, hanem amiről a kihallgatójával folytatott vitában megállapodott, azt feltételezem, hogy Obersovszky és Kicska 1465 BFL, XXV.4.a. 8081/1958. Derzsi Sándor..., Derzsi Sándor tárgy, jkv., 1958. november 5. 1466 Kjss-M. Kiss, 2007, 296, 298. 1467 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Obersovszky Gyula jkv., 1956. december 6.; Kiss-M. Kiss, 2007, 139. 368
