Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.7. Tanúk tanúsága
csak 20-án tett vallomásában beszélt az esetről, Gönczi azonban háromszor is: először a rendőrségen, majd a tárgyaláson, saját vallomásában, illetve Gáliéhoz fűzött észrevételében.1443 A lényeget illetően a három teljesen egybecseng és ez szinte egyedülálló a perben: a gondnoknő Tóth Ilonát kereste, ő nem engedte be a szobába, hanem elküldte. Bírósági vallomásai azt is tartalmazzák, hogy Turcsá- nyiné valami tejjel kapcsolatos dolgot akart megbeszélni Tóthtal. Azonban csak egyetlen mondat van, amiből lehet arra következtetni, hogy melyik szobába nem engedte be a nőt: „Mondtam neki, hogy ne menjen be, mert vendégei vannak.”1444 Ez alapján nem zárható ki ugyan, hogy abba a szobába, ahol Kollár volt, és a vendégeket csak ürügyként mondta, mégis valószínűbb, hogy az írókra utalt, akik valóban Tóth vendégei voltak. Amennyiben nem tekintjük túlzásnak Turcsányiné vallomásának azt a részét, miszerint Gönczi úgy meglökte, hogy majdnem leesett a lépcsőn, az is arra vall, hogy ez nem Kollár, hanem az Elünk szerkesztői miatt történt. Velük a harmadik emeleten a lépcsővel szembeni szobában tárgyaltak, Kollárt pedig állítólag a lépcsőtől harmadikban gyilkolták. Az első ajtónál tehát Gönczi meglökhette úgy a gondnoknőt, hogy az tényleg majdnem leesett a lépcsőn, amihez a harmadiknál már nem meglöknie kellett volna, hanem elhajítania. Az afférról Tóth Ilona kétszer is beszélt a tárgyaláson. Első alkalommal úgy idézte a Gönczitől hallottakat, miszerint „alig tudta a lépcsőn »ledobni«” Turcsányinét.1445 Eszerint úgy értette, hogy a veszekedésre a lépcső közelében került sor, vagyis Turcsányiné a lépcső közelében lévő szobába próbált bemenni. A Gönczi vallomásához fűzött megjegyzése pedig azt valószínűsíti, hogy az eset a gyilkosság előtt történt: „A gyilkosság napján mondta Gönczi, hogy Turcsányinéval különbékét kötött.”1446 Ha 18-án megbékéltek, akkor azt megelőzően kellett közöttük valaminek történnie, márpedig a tejjel kapcsolatos afféron kívül senki sem beszélt kettejük korábbi konfliktusáról. És Tóth Ilona is úgy emlékezett, hogy az eset nem az állítólagos Kollár-gyilkosság idején, hanem előtte történt. Gönczi vallomásához fűzött észrevételeiben mondta el, hogy „[sjzombat este mérgesen mondtam Turcsányinénak, hogy felpofozom”, illetve „Kollár megölése előtt volt vitám Turcsányinéval”. 1443 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Gönczi Ferencjkv., 1956. december 19.; 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 22. 52., 1957. március 6. 125. 1444 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 22. 52. 1445 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 20. 17.; Kiss-M. Kiss, 2007, 349. 1446 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 26. 60. A következő idézetek is innen. 361
