Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.7. Tanúk tanúsága

a második találkozás, amelyen a Domonkosból szintén csak Gönczi vett részt. Ráadásul, szándékosan vagy véletlenül, elszólta magát: „Gönczit akkor ismertem meg” - állította az állítólagos második megbeszélésről, amit vallomása szerint éppen Gönczivel beszélt meg előző nap.1428 A Péterfyben tartott második megbeszélésnek máshol nincs nyoma. Gáli más megoldást talált: egy nappal későbbre tolta a történet kezdetét. Eszerint Angyalék lebukása után, de nem 16-án, hanem 17-én határozták el az Elünk kiadását, aznap találkozott Gönczivel, aki vállalta a sokszorosítást, és megbeszélték a találkozót másnapra, november 18-ára a Domonkosba.1429 Ezen verziójának azonban van egy fölöttébb valószínűtlen eleme: aszerint Gönczi november 17-én Angyalt kereste a Péterfyben. Pedig Gönczi két szálon is kapcsolatban állt a Péterfyvel. Egyfelől ő volt a Domonkos, a Péterfy alá tartozó kisegítő kórház egyik beszerzője, aki a gyógyszerek és más egészségügyi felszerelések beszerzését, valamint az élelmezést intézte. A Domonkosban volt konyha, de az alapanyagokat a Péterfyből kapták. Másfelől ő vitte sokszorosítani Angyal szövegeit. Kizárt, hogy 16-án ne értesült volna a nagy razziáról, Angyal őrizetbe vételéről, aminek azonnal híre ment a környéken. És Tóth Ilona is mindennap bement a Péterfybe,1430 ami érthető, hiszen végzős medikaként egyedül látott el vezető orvosi feladatokat, nyilván szükségét látta napi konzíliumnak, referálásnak, különösen, ha igyekezett szabályos, normálisan működő kórházzá tenni a Domonkost. Ennek nem mond ellent, hogy Oláh Vilmos alig említette már hivatkozott visszaemlékezésében, hiszen Oláh sebész volt, Tóth Ilona pedig általános orvosi, illetve betegápolói feladatokat látott el. Gönczinek és Tóthnak tehát már november 16-án értesülnie kellett a razziáról és a letartóztatásokról.

De Gáli új datálásának alátámasztására alkalmasnak látszik Gönczi és Tóth Ilona bírósági vallomásának egy-egy részlete („csak másnap tudtam meg, hogy Angyalt letartóztatták”, „Angyal letartóztatása utáni este Gönczi bent volt [a Péterfyben], és tudatta velünk, hogy nincs meg Angyal”1431). Különösen az, ahogy Gönczi szavait jegyzőkönyvezték, alkalmas olyan olvasatra, miszerint a letartóz1428 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Obersovszky Gyula tárgy, jkv., 1957. február 28. 96.

1429 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gáli József tárgy, jkv., 1957. március 4. 116.; Kiss-M. Kiss, 2007, 402.

1430 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 20. 21.; Kiss-M. Kiss, 2007, 360.

1431 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 22. 51.; Kiss-M. Kiss, 2007, 134.; Tóth Ilona tárgy jkv., 1957. február 18.; Kiss-M. Kiss, 2007, 133, 332.

357