Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.6. Kollár István nőismerőse
jelentette fel Fehér Károlyt. Utána megijedt, hiszen nem lehetett biztos abban, hogy a férfi kijutott az országból, ezért feljelentését úgy módosította, hogy abból Kollárt kihagyta, egyben megsokszorozta a Domonkosban megölt áldozatok számát. Miután decemberben nem került elő, sőt a Népszabadságban olvashatta holtteste megtalálásának történetét, valamint azt, hogy a vádlottak beismerték a bűncselekmény elkövetését, hogy Kollár halála ügyében már be is fejezték a vizsgálatot, visszatért eredeti verziójához, és igyekezett reprodukálni a feljelentésben foglaltakat. (A rendőrök a belső használatra készült iratokban már december 6. előtt megnevezték, és Kollárként nevezték meg az áldozatot.1397) Következtetésem választ kínál arra is, miért kereste meg november 20-án Váriékat, ha nem Kollár elhurcolása miatt. Minden ezzel kapcsolatos vallomása arról szól, hogy aznap Kollár keresésére indult: kereste lakóhelyén, majd a húgánál. Mivel az ügy középpontjában Kollár megölése áll, ezt a keresést mindenki, vizsgálók és történészek is úgy értelmezték, mint a nő kísérletét arra, hogy megbizonyosodjon, udvarlóját valóban megölték, mielőtt megteszi feljelentését. Szerintem nem Kollár haláláról akart megbizonyosodni, hanem arról, hogy elhagyta az országot. Fliszen tőle csak azt tudhatta, hogy tervezte ezt. Mielőtt a feljelentést megtette, meg kellett bizonyosodnia, hogy tervét végrehajtotta, legalábbis elindult, ezért elment a Pillangó utcába, ahol nemcsak azt tudta meg, hogy napok óta nem látták, hanem azt is, hogy közeli rokonai élnek Budapesten, ezért felkereste Váriékat. A fennmaradt iratok alapján nem lehet rekonstruálni, hogy mit mondott nekik. Előadhatta a gyilkossági történetet, de nem zárható ki, hogy akkor még csak eltűntként kereste, esetleg elmondta Várinak sógora „disszidálási” tervét. Ha erről beszélt, akkor Vári nagyon érdekelt volt az együttműködésben, Kollár megölésének elhíresztelésében, hiszen a belügyes számára sokkal előnyösebb volt, ha sógorát az ellenforradalmárok megölték, mint ha az hazaárulást követett el, aminek az ötvenes években az ország elhagyása számított. Ebben az esetben még inkább érthető, miért vallott úgy a tárgyaláson, ahogy vallott: érdekében állt Kollár tisztára mosása, hiszen 1957 tavaszán nem tudhatta, milyen mértékben restaurá- lódik a Rákosi-rendszer, mennyi hátránya fog származni sógora lépéséből. Annak tárgyalásakor, hogy miért nem ismerte fel a tiszadadai csonkafüzesnél kifogott holttestben Solymosi Esztert az anyja, Kövér György is elégséges indoknak látja, hogy erre külső körülmények kényszerítették, például a falu közvéleménye. Mert túl azon, hogy az az ügy is harc volt - antiszemita keresztények harca a zsidók ellen —, és azon, hogy anyagilag is előnyösebb volt a zsidókat vádolni a gyilkos1397 ÁBTL, 3.1.9. V-142621/1. Tóth Ilona..., Beérkezett anyag a következő személyekre, [1956. december 6. előtt]. 349
