Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.6. Kollár István nőismerőse
tóakat hívták be, elmenetelét pedig az, hogy semmit és senkit nem hagyott volna itt. Egy húga ismeretes, akivel nem tartott szoros kapcsolatot. Volt egy alkalmi nőismerőse, de egyetlen gödöllői barátra tett bizonytalan utaláson túl barátai sem ismeretesek. Nem ismerünk tehát olyan körülményt, amely az ország elhagyására késztette, de olyat sem, amely itthon tartotta volna, vagyis nem kizárt, hogy magával sodorta a novemberi nagy népvándorlás. Kiskunhalason született, Tompán nevelkedett. Halas is közel van Szerbiához (akkor Jugoszláviához), Tompa pedig csak néhány kilométerre, a falu határa az országhatárig ér. Kollár kiváló kísérője lehetett azoknak, akik arra akartak kimenni. Gond nélkül utazhatott a határig: Kelebián volt a bejelentett állandó lakása.1359 Vannak azonban konkrét jelek, amelyek alapján feltehető, hogy - legalább egy időre - elhagyta az országot. Karsai Mihály, a Pillangó utcai munkásszállás gondnoka a tárgyaláson úgy emlékezett, hogy Kollár 18-án reggel azzal távozott, hogy elmegy egy barátjához Gödöllőre.1360 Ennek a gödöllői barátnak sehol máshol nincs nyoma. Következésképpen nem zárható ki a vallomás olyan olvasata, miszerint Kollár a szálláson összepakolt, csomaggal távozott, és amit mondott a gondnoknak, azt „disszidálási” szándéka leplezéseként mondta. Vári András, amikor a Polgár Erzsébettől kapott hírre kutatni kezdett sógora után, először annak egy munkatársával, Nagy Lászlóval beszélt telefonon, aki nem tudta, hol lehet Kollár, de legvalószínűbbnek azt tartotta, hogy disszidált.1361 Ez Bakné vallomásában is felmerült: miután Váriéktól hallotta, hogy Kollárt meggyilkolták, keresni kezdték „a munkahelyén, majd pedig arra gondoltunk, hogy disszidált”.1362 A vállalati igazolás szerint Kollár munkaviszonya október 31-ével megszűnt.1363 Eszerint novemberben nem vette fel a munkát, mert meggyilkolták, vagy mert elhagyta az országot. Az előbbi egyre valószínűtlenebbnek látszik, ami az utóbbit teszi valószínűvé. Fontos jelnek tekintem Polgár Erzsébet vallomását: Kollár november 18-án, vasárnap, öt óra tájban búcsúzott el tőle, „mondta, hogy 1359 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Kollár István személyi törzslapja.; Eörsi L., 2003,231. 1360 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Karsai Mihály tárgy, jkv., 1957. március 14. 198.; Kiss-M. Kiss, 2007,412. 1361 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Vári András tárgy, jkv., 1957. március 14. 195. 1362 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Bak Istvánná tárgy, jkv., 1957. március 14. 197. 1363 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. A Budapesti Magasépítési Vállalat igazolása Kollár István munkaviszonyáról, 1956. december 21.; Kiss-M. Kiss, 2007, 265. 341
