Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.6. Kollár István nőismerőse

náluk tartott pénzét, négyezer forintot.1335 Állítólag órája volt, sőt, feltehetően fényképezőgépe is, hiszen a Pillangó utcai szállás gondnoka egy táskányi fényképet adott át hagyatékából Várinak.1336 A korban egyik tárgy sem volt széles körben elterjedt használati cikk. A perbe vontak közül egyedül Molnárról tudjuk, hogy volt órája, azt bányászként kapott első jövedelméből vette,1337 de fényképezőgépe egyiküknek sem. Ráadásul miközben a táskányi fénykép Kollárt szenvedélyes fotósnak mutatja, róla a már tárgyalt háromalakos képen - ami talán nem is őt ábrázolja valamint az igazolványképeken kívül egy sem maradt fenn, egyetlen egynek sincs nyoma. Valószínűtlen, hogy ilyen gazdag lett volna. Valószínűbb, hogy a vallomásokkal igazolni akarták a bizonyítékként használt fotó létét, illetve egy további vádat akartak előkészíteni: a rablásét. Mivel azonban a fő vádat, a gyilkosságot is csak egy hét csúszással sikerült úgy-ahogy bizonyítani, ezért a rablás vádját Kollár órájának, gyűrűjének, valamint száz forintjának elvételére redukálták. A vádlottaknak ettől nem lett könnyebb, ugyanis a rablásnak nem tényálladéki része az eltulajdonított érték, így a vád megállt az említett tárgyak elvételének bizonyításával. (De maga a rablás végül csak az ügy egy jelentéktelen mellékszála lett.)

M. Kissékben nem ébresztett gyanút sem a Polgár Erzsébet festette idill, sem a decemberre tervezett esküvő. Pedig Váriék sem az esküvőről, sem Polgárról nem tudtak (aki szintén nem ismerte őket, mielőtt november 20-án Kollár keresésére indult). Ez vagy azt a feltevésemet erősíti, hogy Kollár nem tartott szoros kapcsolatot húgával és annak férjével - és ezért nem tudtak a tervezett esküvőről -, vagy Polgár vallomását mutatja hamisnak a decemberre tervezett esküvőt illetően. De a kettő együtt is megáll: ha Kollárnak nem volt szoros kapcsolata a Vári házaspárral, Polgárral pedig nem tervezett esküvőt, akkor Polgár és Váriék szükségképpen nem hallottak egymásról. Egyetlen variáció tekinthető kizártnak. Az, ami a rokonok és Polgár vallomásában áll: a karácsonyra tervezett esküvő, Kollár és Váriék szoros és folyamatos kapcsolata, illetve hogy Polgár és Váriék mégsem ismerték egymást.

De kétségessé teszi a jegyességet, ezáltal pedig Polgár, a koronatanú szavahihetőségét az is, hogy a női szálláson lakók egyetlen kivétellel azt vallották, hogy Kollárt nem ismerték, sose látták, noha ott gyakran megfordultak az udvarlók,

1335 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Järz Vilmosné [sz. Polgár Erzsébet] tárgy, jkv., 1957. március 14. 191.; Vári András tárgy, jkv., 1957. március 14. 199.

1336 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Karsai Mihály tárgy, jkv., 1957. március 14. 199. A képek nincsenek sem a vizsgálati, sem a bírósági dossziéban.

1337 OHA, 492. Molnár József..., 1992,8.

334