Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István

lakóhelyük szerinti orvosnál. Nem tartalmazza Váriné kórházi törzsszámát, nincs lepecsételve, a nyomtatványon szereplő kórház szó elé ceruzával írták be, hogy „Corvin [helyesen: Korvin] Ottó”, és aláírás helyett mindössze egy bizonyos dr. Lajos szignója van rajta. Egy másik ügyben, amikor a sértett betegsége miatt nem tudott megjelenni a tárgyaláson, távolmaradását a Szakszervezeti Társadalom- biztosítási Központ (SZTK) fejléces papírján igazolta, amelyet elláttak a kórház pecsétjével, és aláírta az orvos.1318 A cetli, amit a bíróság Váriné betegségének bizonyítékaként az iratokhoz csatolt, igencsak alkalmas kételyt ébreszteni a tanú távolmaradásával kapcsolatban. Amennyiben nem adunk hitelt hosszú és súlyos betegségének, abból az következik, hogy valamiért el kellett rejteni őt a vádlottak elől.

Elrejtésének oka az lehetett, hogy - a fennmaradt dokumentumok szerint - nem tartott bátyjával szorosabb kapcsolatot, ezért igyekeztek elkerülni annak lehetőségét, hogy a vádlottak vagy a védelem kérdései ellentmondásokba vigyék, és hiteltelenítsék vallomását. A december 20-án felvett jegyzőkönyv szerint három dolgot mondott Kollárról.1319 Beszélt sorkatonai szolgálatáról, amiről Szent- gáli több forrásból is tudott, vagyis kerülhetett az ő közreműködésével Váriné (és Bakné) vallomásába. Erre vall, hogy a két nő jegyzőkönyvébe hasonlóan téves dátum került, ami azt sejteti, hogy közös volt a forrásuk (Szentgáli). Elmondta a ruhacserés fotó történetét, de a korábban írtak szerint nem biztos, hogy a háromalakos fotó valóban Kollárt ábrázolta egyenruhában, a ruhacserés történet tehát nem elégségesen bizonyított, így nem bizonyíthatja a testvérek szoros kapcsolatát. Amennyiben pedig mégis Kollárt és Váriékat ábrázolná, akkor sem alkalmas többnek a bizonyítására, mint hogy egyszer közösen fényképezkedtek, amiből nem következik szoros és folyamatos kapcsolatuk. Végül - a jegyzőkönyv szerint — majdnem pontosan közölte Kollár munkahelyének hivatalos nevét (annyi eltéréssel, hogy magasépítkezési vállalatot mondott magasépítési helyett). A hivataloshoz nagyon közeli megnevezés miatt ez is gyanús, hiszen nem volt szükség a pontos megnevezésre, rokonok ritkán tudják egymás munkahelyének hivatalos nevét, vagyis azt vélelmezem, hogy ez az információ is Szentgálitól származott. A magasépítési vállalat személyzeti osztálya december 21 -i keltezéssel adott igazolást arról, hogy Kollár ott dolgozott,1320 vagyis a vizsgálati osztálynak legkésőbb

1318 HL, XI.22. 576/1957. Márász Sándor..., Soóki Gyuláné igazolása, 1957. november 5.

1319 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Vári Andrásné f. jkv., 1956. december 20.; Kiss-M. Kiss, 2007, 260.

1320 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. A Budapesti Magasépítési Vállalat Személyzeti nyilvántartásának igazolása, 1956. december 21.; Kiss-M. Kiss, 2007, 265.

328