Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István
mást tehetett rá, ráadásul éppen Molnár védőjét találta meg. Ez és a tagadott levél alapján tartom valószínűnek, hogy Molnár legalább kísérletet tett vallomásának befolyásolására. Bakné jelentkezése és vállalkozása a holttest azonosítására azért volt fontos a vizsgálati osztálynak, mert lehetővé tette Kollár húgának háttérbe vonását. Hogy a házaspár - vagy csak valamelyikük - vallomása körül valami nem tiszta, azt az is jelzi, hogy noha már Polgár Erzsébet november 20-i feljelentése megnevezte őket, és megadta a címüket, a vizsgálati osztály csak egy hónappal később, Bakné felismerési jegyzőkönyvének elkészülte után vett fel tőlük jegyzőkönyvet. Az iratokban nincs válasz rá, hogy miért, de tény, hogy Várinét elrejtették a vádlottak elől: a rendőrségen nem szembesítették velük, a bíróság előtt pedig betegségére hivatkozva nem tett vallomást. B.-né Tóth Matild tanácsa másfél hónap alatt tizennyolc tárgyalási napot tartott. Eszerint Váriné vagy nagyon sokáig volt olyan súlyos beteg, ami megakadályozta, hogy közreműködjön bátyja gyilkosainak felelősségre vonásában, vagy betegsége csak ürügy volt távoltartására. Ezt M. Kissék sem zárták ki.1316 Beteg voltát gyanússá teszi az igazolás, amit férje prezentált a tárgyalásra. A szerint feleségét február 27-én szívbelhártya-gyulladással vették fel a „Corvin [sic!] , 1316 Kiss-M. Kiss, 2007, 315. 1317 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Igazolás Vári Andrásné részére, 1957. március Ottó kórházba”, ahol az igazolás kiállításának napján is kezelés alatt állt.1317 A dokumentummal azonban több probléma van. Az nem folyamatban lévő kórházi ellátást igazoló nyomtatvány, netán írógéppel írt igazolás, hanem olyan nyomtatvány, amilyet azok a kórházból elbocsátott betegek kaptak, akiknek utókezelésre kellett jelentkezniük a Igazolás Vári Andrásné kórházi kezeléséről (BFL, XXV.4.a. 164/1957.) 14. 327