Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István
katonai szervezetnek nem volt a tagja. Amikor Gyenes később megint szóba hozta Baknét, Molnár mindig nagyon rövid válaszokat adott, és azonnal másra terelte a szót.1299 Csak mondattöredékei voltak róla, meglepő tartalommal: nem neheztelt Molnárra, sőt Tóth Ilonára sem, ami Kollár halála után két és fél évvel - Molnár 1959. április 3-án szabadult Pálhalmáról1300 - akkor is furcsa egy rokontól, ha Kollárral nem volt szorosabb kapcsolata. „Kérdés: Tulajdonképpen mikor a Bak Istvánnéval később beszéltél, akkor ő csak azt mondta, hogy ártatlan volt a Kollár, de nem volt benne gyűlölet? Válasz: Nem. Énvelem senki. Kérdés: De a Tóth Ilonával szemben sem? Válasz: Nem. Soha nem került róla szó vagy valami.” „Kérdés: És hogyan fogadott [Bakné]? Válasz: Semmi olyan...”1301 Bakné vallomásai megerősítik következtetésemet, hogy Kollárt csak kisgyerekként ismerte. Emlékezetből mondta, hogy Tompán született, hiszen a Kollár és a Fodor család is ott lakott, ott születtek és ott házasodtak össze Kollár szülei - esküvőjükön Bakné apja volt az egyik tanú -, és csak később költöztek Kiskunhalasra, ahol gyerekeik megszülettek. Tévesztése tehát bizonyítja: azt mondta a kihallgatáson, amit tudni vélt. De ezen az egy mozzanaton és Kollár kezének csonkulásán kívül semmit nem mondott - a tárgyaláson sem -, amit Szentgáli ne tudott volna már első jegyzőkönyvezett kihallgatása előtt. Nem látom tehát igazoltnak azt az állítását, hogy Kollár havi egy-két alkalommal meglátogatta, legutoljára néhány nappal a halála előtt.1302 A hamis vallomásra azért volt szükség, hogy hitelesen tudjon unokatestvérére ismemi a Domonkos utcában kihan- tolt tetem ruhájában. Feltételezésem szerint Bakné nem Kollár unokatestvéreként, hanem Molnár mostohaanyjaként került az ügybe. Novemberben a fiú kétszer is meglátogatta. Először fegyveresen ment fel hozzá, és mivel Bakné tudta róla, hogy a Landler Jenő utcában van, azt vélelmezem, hogy ez a november 4-ét követő héten történt, amikor Molnár az ottani nemzetőr egységhez tartozott.1303 Bakné szerint másodjára viszonylag hosszú idő után volt ismét nála - egy-másfél vagy két héttel 1299 OHA, 492. Molnár József..., 1992,96, 114-115. 1300 ÁBTL, 3.1.9. V-142621, Tóth Ilona..., Határozat Molnár József szabadlábra helyezéséről, 1959. április 3. 1301 OHA, 492. Molnár József.., 1992,96, 115. 1302 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Bak Istvánná tárgy, jkv., 1957. március 14. 196. 1303 Uo. 322
