Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István

lagos bűncselekmény ténye nemcsak azért nem tekinthető bizonyítottnak, mert az áldozataként azonosított tetem nem lehetett a vallomásokban leírt gyilkosság sértettje, hanem azért sem, mert semmi sem erősíti meg azt, hogy az Kollár István teteme lett volna.

3.5.3. Kollár István rokonai

A vádlottakon kívül tehát három tanú, három rokon azonosította Kollár Istvánként a Domonkos utcában kihantolt tetemet, vallomásaik azonban nem csak azért aggályosak, mert az azonosítás meg sem történt, vagy ha igen, akkor legfeljebb a ruha alapján. Bak Istvánná nemcsak Kollár ruháját írta le másképp, mint ahogy a holttestet boncoló szakértők, akikkel a mutatóujj csonkulásával kapcsolatban is ellentétbe került, de hibásan írta le unokaöccse nevét - Kollár helyett Kolár1283 -, rosszul tudta születési helyét (Tompát vallott Kiskunhalas helyett), és azt is, hogy mikor szerelt le a belső karhatalomtól. Először 1955 nyarát mondott, majd ezt kora őszre javította, miközben a munkahelyi igazolás szerint 1955 novemberében.1284 Az igazolást megbízhatónak mutatja, hogy nemcsak Kollár munkába állásáról, hanem katonai szolgálatát megelőző munkaviszonyáról is pontos adatokat közöl. Kollár húga, Vári Andrásné Baknéhoz hasonlóan emlékezett bátyja leszerelésének idejére (1955. szeptemA vádlottak aláírása és Bak Istvánná feljegyzése a Domonkos utcában kihantolt tetemről készült fotó hátoldalán (BFL, XXV.4.a. 164/1957.)

1283 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona...; Eörsi L., 2003, 237.

1284 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Bak Istvánné f. jkv., 1956. december 19.; Kiss-M. Kiss, 2007, 257, 265,40.; Eörsi L., 2003, 231.

319