Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István

de az áldozat „teste, azaz a corpus delicti nélkül - jogi műszóval élve - a »tárgyi tényálladék« nem volt »kétséget kizárólag konstatálható«.”1212

3.5.2. A kihantolt tetem és Kollár István

Kiss Réka és M. Kiss Sándor nemcsak azt bizonyította, hogy a kihantolt holttest nem Tóth Ilonáék áldozata, hanem számos ténnyel bizonyították azt is, hogy nem Kollár Istváné, de leaglábbis azt, hogy a minden kétséget kizáró azonosítás nem történt meg. Magát a holttestet ugyanis Kollár egyetlen rokona vagy ismerőse sem látta, miként ezt már Gyenes észrevette.1213 Nagynénje, Bak Istvánná, valamint húga és annak férje - Vári Andrásné és Vári András - pusztán egy fotó, illetve a ruhája alapján azonosította, nőismerőse, Polgár Erzsébet pedig - aki november 18-án találkozott vele, tehát a rokonok és ismerősök közül utoljára látta élve - egyáltalán nem. Bakné a tárgyaláson azt állította ugyan: „Láttam őt a bonctani intézetben”, ennek azonban ellentmond a vele a rendőrségen készült felismerési jegyzőkönyv, M. Kissék indokoltan állítják hamisnak bírósági vallomását.1214

Eörsi megpróbálta cáfolni, hogy elmaradt a szabatos azonosítás. Szerinte vagy elvesztek azok a felismerési jegyzőkönyvek, amelyek akkor készültek, amikor a holttestet megmutatták a rokonoknak, vagy pontatlanul írták le vallomásukat.1215 Mindhárom rokontól fennmaradt azonban az a felismerési jegyzőkönyv, amely rögzíti, hogy Kollár nekik megmutatott ruhái alapján azonosították a holttestet, ezeket M. Kissék másolatban is közölték.1216 Mivel az iratokban nyoma sincs bizonytalanságnak, értelmetlen és fölösleges lett volna újabb felismerési kísérleteket rendezni, és azokról újabb dokumentumot felvenni. Ráadásul a jegyzőkönyvek december 19-20-án készültek, amikor Szentgáli már súlyos időzavarban volt. December 20-án, elrejtett fegyverek utáni nyomozást kérő feljegyzésében írta: „Felkutatásuk rendkívül sürgős az ügy gyors lezárása miatt. Az ügyet 21-én zárjuk le.”1217 Eszerint a Kádár meghirdette törvényesség jegyében 1956 végén

1212 A tiszaeszlári perben a Függetlenség 1882. július 7-ei írását idézi: Kövér, 2011,432.

1213 Kiss-M. Kiss, 2007, 256-262.; Gyenes, 1992, 8.

1214 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Bak Istvánné tárgy, jkv., 1957. március 14. 197.; Kiss-M. Kiss, 2007, 262.

1215 Eörsi L„ 2007a, 75.

1216 Kiss-M. Kiss, 2007, 257,258, 260.

1217 ÁBTL, 3.1.9. V-142621. Tóth Ilona..., Szentgáli István főhadnagy feljegyzése, 1956. december 20.

299