Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István
centiméter vér került a szívburokba.1198 A medika nem hivatkozott arra, hogy a férfi nem mutatott életjelt, amikor kivitték a vécébe, ami nem csoda, ha előtte olyan mértékű altatást kapott, ami önmagában is halálos lehetett, ő összevissza szurkába injekcióval a vénáit, majd a szívét, ahova megpróbált levegőt pumpálni, és Gönczi a nyakát taposta. Pedig Kelemen szakértői véleménye alapján hivatkozhatott volna arra, hogy amennyiben annak állításai helytállóak, az áldozatukként azonosított tetemnek nem lehetnek ők a gyilkosai. Nem észrevételezte azt sem, hogy a szúrást egy gyenge minőségű bicskával nem lehetett úgy kivitelezni, ahogy azt Kelemen rekonstruálta a tárgyaláson: „Tóth Ilona az áldozatot, bal kezének mutató és középső ujja közé fogva a kést, térdeplő helyzetben, anélkül, hogy a kés bordát ért volna, szívbe szúrt[a].”1199 Orvosi szikével lehet így szúrni, de bicskával aligha, ráadásul tövig szúrva a pengét, fél térden, úgy, hogy hárman szorongtak a vécéfülkében: Tóth Ilona, Gyöngyösi és az áldozat.1200 M. Kissék megnézték a III. emeleti vécét, és megállapították, hogy ott csak úgy férhettek el hárman, ha egyikük a vécécsészén volt. Az eset tehát csak úgy képzelhető el, ha Kollárt begyömöszölték a vécécsésze és a fülke fala közé, Tóth mellé guggolt vagy térdelt, Gyöngyösi pedig a vécécsészén kuporogva nézte a szúrást, ezért láthatta a bicska megforgatását vagy elfordulását. Ilyen helyzetben kellett volna a medikának kiviteleznie azt a tökéletes szúrást, amit Kelemen felidézett a tárgyaláson. De fontos kérdéseket vet fel a nyomozás lezárása után, 1957. január 29-én megtalált, tárgyi bizonyítékként kezelt „vásári bicska”1201 is. M. Kissék közlik, hogy a laboratóriumi vizsgálat nem talált rajta vémyomokat, és Kahler Frigyes szakvéleménye alapján elvetik Kelemen magyarázkodását, miszerint a vért a vécébe dobott késről lemosta a víz:1202 egy filléres bicska távolról sem tökéletesre csiszolt pengéje szerintük nem lehet olyan kiváló minőségű, hogy súrolás nélkül meg lehetne tisztítani a vérnyomoktól. Eörsi azonban lehetségesnek tartja, hogy „Tóth Ilona a szúrás után letörölte a kést, eltette, és csak fél perc múlva döntött 1198 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Kelemen Endre tárgy, jkv., 1957. február 28. 85.; Kiss-M. Kiss, 2007, 392. 1199 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. A BFB ítélete, 1957. április 8.; Kiss-M. Kiss, 2007, 450. 1200 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 20. 22.; Kiss-M. Kiss, 2007, 340. 1201 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona ..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 20. 17; Kiss-M. Kiss, 2007, 350. 1202 Kiss-M. Kiss, 2007, 392. Kelemen Endre tárgy, jkv., 1957. február 28. 295
