Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István

képpen nem lehet igaz, hiszen egy felnőtt férfi nyaka hozzávetőleg tíz centiméter, márpedig egy 40-es méretű férfi cipő - valószínűtlen, hogy Gönczinek ennél lényegesen kisebb lába lett volna - a legkeskenyebb részen is több mint nyolc centi. Gönczi tehát csak úgy tudta volna egyszerre két lábbal taposni az áldozat nyakát, ha egyik lábával rááll a másikra, de ebben a helyzetben nem tudta volna megtartani az egyensúlyát. (Az áldozat nyakán egyensúlyozó gyilkos képe amúgy is annyira irreális, hogy nyugodtan elvethető.) De nem lehet igaz a második állítás sem, aszerint ugyanis Gönczi nemcsak saját testsúlyával, hanem ahhoz hozzáadott izomerővel is taposta volna a nyakat, amit nem igazol a boncolási jegyzőkönyv, és amit nem lehetett volna túlélni. A boncolás során ugyanis a nyakon nem találták nyomát törésnek, de még csak zúzódásnak sem: „rendkívül súlyos sérüléseket [észleltek], a nyak lágyrészei között mindenütt rendkívül kiterjedt vérzések voltak [...]. Ezek a vérzések rendkívül durva, erőszakos megragadástól, fojtoga- tástól származnak”.1182 1954-ben eljárás indult egy határőr ellen azzal a váddal, hogy fojtogatta parancsnokát, ami következtében „annak nyelvcsontja, valamint nyelőcsöve összetört”.1183 Lehet valakit kisebb és nagyobb erővel fojtogatni, ám valószínűtlen, hogy egy megtaposás enyhébb következményekkel jár egy fojto- gatásnál. A fennmaradt vallomások és a boncolás eredménye tehát csak annyiban egyezik, hogy mindkettő szerint történt olyan erőszakos cselekmény, amely az áldozat nyakán sérüléseket okozott. Kelemen Endre azonban elsősorban megragadást, fojtogatást feltételezett, leginkább arra utaló nyomokat talált, miközben a vallomások szerint ennél sokkal súlyosabb cselekmény történt. Amennyiben a vallomások a valóban történteket tartalmazzák, Kelemen nem csupán „kiterjedt vérzéseket” talált volna. Tóth Ilona szerint: „mint szigorló orvos tudtam, hogy [...] ha valakinek a nyakára lépnek, az olyan súlyos roncsolást okoz, hogy az illető abba belehal”.1184 Tudhatta: a forradalom előtt a Szövetség utcai kórház gégészeti osztályán volt gyakorlaton.1185

Kelemen doktor azonban azt is feltételezte, hogy az áldozat nyakát nem csupán megragadták és fojtogatták, hanem annál „nagyobb erővel is bántalmaz1182 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Ismeretlen férfi holttestének boncolási jkv., 1956. december 15.; Ktss-M. Kiss, 2007, 250.

1183 BFL, XXV.97.a. 1143/1954. Szabó Imre ügye.

1184 BFL. XXV.4.3. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18.; Kiss-M. Kiss, 2007, 340.

1185 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Tóth Ilona jkv., 1956. november 21.

291