Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István

hogy a holttest arca a felismerhetetlenségig össze volt verve, hanem annak jele, hogy a vizsgálók sem voltak meggyőződve, hogy a holttestről készült kép ugyanazt a személyt ábrázolja, mint a Kollárról beszerzett fotó.

M. Kissék egy vallomást is idéztek - nem is volt több —, amely szerint az áldozatot brutálisan megverték: Gyöngyösi vallotta a tárgyaláson, hogy Gönczi „úgy összeverte az ember arcát, hogy az felismerhetetlenné vált”.1179 Mindhárom vádlott többször beszélt verésről, pofonokról, ököllel orrba és szájba verésről, de az arc felismerhetetlenné roncsolását eredményező súlyos bántalmazásról ezen kívül nem.1180 Egyetlen vallomás alapján pedig nem tekintem bizonyítottnak, hogy Gönczi felismerhetetlenre verte az áldozat arcát, különös tekintettel arra, hogy Gyöngyösinek a maga védelmében érdekében állt társa ellen vallani. A vallomást tehát nem tartom elégségesnek annak bizonyítására, hogy a kihantolt holttest arca felismerhetetlen volt.

Ha az arc mégsem volt felismerhetetlen, akkor a holttest lehetett azonos annak az embernek a tetemével, akit állítólag Tóth Ilonáék meggyilkoltak. Ez a következtetés azonban csupán negatívumon alapul: egyik arcát sem verték szét a halála előtt, ami nagyon gyenge bizonyíték. És még gyengébb annak fényében, hogy a vizsgálók szerint a kihantolt holttestről készült kép nem egyezett a Kollárról rendelkezésre álló fotóval. Szerintem éppen azért, hogy ez a későbbiekben ne jelentsen problémát, gondoskodtak annak a hamis ténynek a rögzítéséről és sajtón keresztüli elterjesztéséről, hogy a holttest arca felismerhetetlen. Igyekeztek a vádlottakat is ilyen értelmű vallomásra bírni, ez egy alkalommal bizonyosan sikerült: Gyöngyösi vallott így a tárgyaláson. De nem semmisíthették meg az ellenkező információt tartalmazó jelentéseket, mivel azok más kérdésekben fontos bizonyítékok voltak.

A boncoláskor készült jegyzőkönyv két ponton látszik alkalmasnak arra, hogy a kihantolt holttestet mégis a Domonkosban történt gyilkosság áldozatának lehessen tekinteni. Számos vallomás szerint valamikor gyilkolás közben Gönczi ráállt az áldozat nyakára. Ahogy az ítélet összegzi: „Először két lábbal taposta az áldozat torkát, majd a székre térdelve csak eggyel”.1181 Az első állítás semmi1179 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. február 20. 29.; Kiss-M. Kiss, 2007, 367-368.

1180 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Tóth Ilona üg. jkv., 1957. január 8., Gönczi Ferenc, üg. jkv., 1957. január 8., Gyöngyösi Miklós üg. jkv., 1957. január 8.; 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 10.; Kiss-M. Kiss, 2007, 291.

1181 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. A BFB ítélete, 1957. április 8.; Kiss-M. Kiss, 2007, 450.

290