Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István
3.5. Az állítólagos áldozat, egy kiltantolt tetem és Kollár István Kiss Réka és M. Kiss Sándor meggyőzően bizonyította, hogy ott, akkor és úgy nem történhetett a gyilkosság, amely következésképpen bizonyítatlan: Tóth Ilonát bizonyítottság hiányában fel kell menteni az ellene emelt vád alól. Az 1956-1957- ben lefolytatott vizsgálat ugyanis azt bizonyította, hogy a bűntény ott (a Domonkosban), akkor (november 18-án este) és úgy történt, ahogy a vallomások elbeszélik. Amennyiben a három tényező (hely, idő és mód) bármelyikéről, de különösen az első kettő valamelyikéről bebizonyosodik, hogy valótlan, a bűncselekmény nincs elégségesen bizonyítva. De nem csupán azt tekintem bizonyítatlannak, hogy ott, akkor és úgy történt a gyilkosság, hanem azt is, hogy ott, akkor bárki gyilkosságot követett el. Az ártatlanság vélelme jogi kategória, de a történész is csak azt követően tekinthet ténynek valamit, miután alaposan és körültekintően bizonyította. A megtorlás koncepciós eljárását nem lehet bizonyításnak tekinteni, következésképpen a gyilkosságot mindaddig legfeljebb vélelmezni lehet, amíg a valóban történtek feltárása céljával folytatott új vizsgálat annak megtörténtét nem igazolja. Az új vizsgálatnak azok a dokumentumok állnak rendelkezésére, amelyek a rendőrségi és a bírósági dossziékban fennmaradtak, amit kiegészíthetnek más ügyekben készült iratok és egyes résztvevők későbbi visszaemlékezései. Tehát szinte kizárólag olyan dokumentumok a tárgyai, amelyek a vádlottak bűnösségét voltak hivatva bizonyítani, amelyekből a konstruált eljárás épült, amelyekre a koncepciós ítélet támaszkodott, következésképpen jelentősnek kell tekinteni a legapróbb nyomot is, tudva azt, hogy a vallomások csak a vizsgálótisztek, valamint a bíróságon a bíró és a jegyző — amennyiben esetleg érdemi szerepe volt: az ügyész — által megszűrve, átformálva, értelemszerűen deformálva kerültek jegyzőkönyvbe. A vád szempontjából semleges vagy káros vallomások egy része nyomtalanul elszállt, a koncepció formálódása közben haszontalannak vagy károsnak bizonyult jegyzőkönyveket pedig az akták zárása előtt kigyomlálták a dossziékból. Ez utóbbit M. Kissék számos példával bizonyítják: eltűnt Tóth Ilona és Gráczi Béla szembesítésének jegyzőkönyve, Török Éva rendőrségi kihallgatásának dokumentuma stb.1164 A jegyzőkönyvek nem szó szerintiek, a vizsgáló, illetve a tárgyalás jegyzőkönyvvezetője fogalmazta őket, a rendőrségi jegyzőkönyveket pedig, ha megmutatták is neki, a kihallgatott sok esetben csak átfutotta 1164 Kiss-M. Kiss, 2007, 50, 157-158. 285
