Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.4. Gönczi Ferenc és Gyöngyösi Miklós
a Faluszínházban részt vett a negyedik szám és a tüntetésre hívó röplapok elkészítésében, később terjesztésében, december 4-én pedig a sokszorosító gép fel- szállításában a Műegyetem vári kollégiumába. Ott segített a nőtüntetésről beszámoló lapszám elkészítésében. December 5-én este akkor vették őrizetbe, amikor Csontossal, Gönczivel és másokkal éppen egy írógépet szállítottak a műegyetemi kollégiumba. A jelek szerint ebben az időben nem annyira az Élünk körül kialakult társasághoz, mint inkább Csontos Erzsébethez tartozott, akivel szorosabb kapcsolata volt."63 Mindezek alapján nem csupán az látszik valószínűnek, amit Kiss Réka és M. Kiss Sándor állapított meg, hogy ott, akkor és úgy nem eshetett meg a Kollár-gyilkosság, ahogy azt a büntetőeljárás felderíteni vélte, hanem az is, hogy a Domonkos utcai kisegítő kórházban nem történt ilyen bűntény. Mert ha a Landler 26.-ban nem működött fegyveres csoport, akkor az ott lakóknak nem volt miért gyanakodniuk a barátnőjét a Murányi utcai szálláson meglátogató Kollárra. Ha a Landler 26. nem a Domonkos alárendeltségében működött, mert a Domonkos nem volt az ellenállás központja, akkor nem volt oka, hogy oda vigyék. Ha Tóth Ilona csak alkalmi és nem is különösebben fontos szerepet játszott a forradalomban, akkor nem válhatott az ellenállás meghatározó, központi alakjává, miként Gönczi és Gyöngyösi sem. Ha a rendszert nem elutasító röpcédulák készítését és terjesztését nem tekintették üldözendő bűncselekménynek, akkor annak lelepleződését nem akarhatták egy nyilvánvalóan súlyos és üldözendő bűncselekménnyel, gyilkossággal megakadályozni. Mert Tóth Ilona, Gönczi és Gyöngyösi november 18. előtti életének egyetlen olyan elemét sem tárta fel a vizsgálat, amelyet összefüggésbe lehetne hozni a brutális gyilkossággal. Mert ha a börtönviselt Gyöngyösi öt napig vagy annál is hosszabb ideig nem látta szükségét annak, hogy elmenjen a kisegítő kórházból - és később is a közelben maradt akkor az nem lehetett a helyszíne egy olyan, súlyos bűncselekménynek, amelyben részt vett. Ha nem vett részt a gyilkosságban, akkor Kollárt nem vihették hozzá a Landler Jenő utcai állítólagos felkelők. Az állítólagos bűntény eddig megismert személyi és tárgyi körülményeiből tehát az következik, hogy a vád tárgyává tett gyilkosság nem történt meg. A vádlottak azonban beismerték a bűncselekményt, azt fő vonalaiban egymáshoz többé-kevésbé hasonlóan mondták el, és beismerő vallomásukat a bíróság előtt is fenntartották. A bűntény elkövetését és a vádlottak bűnösségét közvetve ugyan, de több tanú bizonyította, valamint fontos tárgyi bizonyítékok: a Kollárt egyenruhában ábrázoló fotó, a gyilkos eszköz (Gyöngyösi bicskája), legfőképpen pedig a kihantolt holttest. 1163 1163 BFL, XXV.4.f. 8005/1958. Szirmai Ottó..., 395. d. Gép Győző jkv., 1957. március 18. 284
