Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.4. Gönczi Ferenc és Gyöngyösi Miklós
több napot ott töltött volna. A gyilkosságról állítólag már akkor éjszaka legalább tízen tudtak, vagy legalább sejtettek valamit, ám még ha biztos lett volna abban, hogy sikerült titokban tartani, akkor sem indokolta volna semmi, hogy a súlyos bűntény helyszínén, állítólagos áldozatuk közvetlen közelében maradjon. A tettes igyekszik elmenekülni a bűntett helyszínéről, a börtönviselt Gyöngyösi azonban maradt. Maradt azt követően is, hogy két állítólagos tettestársát - Tóth Ilonát és Molnár Józsefet - őrizetbe vette a rendőrség, noha őrizetbe vételükről tudott. Maradt, annak ellenére, hogy őket alig ismerte, Molnárral november 9., Tóth Ilonával pedig 16. táján találkozott először. Maradt, annak ellenére, hogy tudta: Molnár még-gyerek - akkor tizenhét esztendős volt -, és Tóth Ilonáról sem hihette, hogy nem tudják vallomásra bírni. Maradt, annak ellenére, hogy tudta: sem Molnárnak, sem Tóthnak nem volt még dolga a rendőrséggel, következésképpen nem várhatta, hogy rutinos bűnözőkként tudnak majd tagadni. Ha mindezek ellenére mégis a Domonkosban maradt, az arra vall, hogy az állítólagos gyilkossághoz köze sem volt, nem is tudott róla. (Gönczi sem igyekezett kerülni a Domonkost, legalább kétszer visszament a következő napokban: egyszer papírért és festékért - állítólag hiába, mert a rendőrség lepecsételte a stencilszobát, így oda nem jutott be -, máskor pedig vacsorázni Drucker Edinával.1153) Ha pedig Gyöngyösinek nem volt köze a Kollár-ügyhöz, akkor Kollárt nem vihették azért a Domonkosba, mert ő ott volt. Miután bizonyítottnak tekintem, hogy a Domonkos és a Landler 26. között nem volt semmilyen - de legalábbis állandó és folyamatos - kapcsolat, felmerülhet annak lehetősége, hogy nem intézményi, hanem személyes ismeretség miatt vitték éppen oda. A gyilkossággal vádoltak közül azonban sem Tóth Ilona, sem Gönczi esetében nem merült fel, hogy őket személyesen ismerték volna akár a Landler 26.-ban, akár a Murányi 30.-ban. Gyöngyösi és Molnár azonban egy hétig a Murányiban tanyázott, ott később is megfordultak, november 19-én ott beszélgettek Petruskával és Polgár Erzsébettel. Molnár az ötvenhetes történet szerint is csak epizodista volt a Kollárügyben, vagyis személyes kapcsolatot tételezve egyedül az látszik valószínűnek, hogy Kollárt - ha nem a Domonkosba mint az ellenállás központjába, ha nem Tóth Ilonához, mint az ellenállás helyi vezetőjéhez, akkor — Gyöngyösihez vitték, akit ismertek. De ha Gyöngyösi nem vett részt a gyilkosságban, ha arról november végéig vagy őrizetbe vételéig nem is tudott, akkor nem vihették hozzá. Ebben az esetben viszont nincs magyarázat Kollár Domonkosba vitelére: az ötvenhetes történet kezdetének minden eleme szétporlott. 1153 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 26. 56. 281
