Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.4. Gönczi Ferenc és Gyöngyösi Miklós
hogy a katona együtt iszogatott a csoport tagjaival, és reggel tálcán vitte neki Horváth Sándomé a reggelit, ami kevéssé alkalmas igazolni Salamon történetét keserves fogságáról.1123 Horváthné vallomása után már Salamon is azt mondta, hogy a fegyveresek csak viccelődtek a katonával, sőt, mivel egyedül nem boldogult, segítettek neki lehúzni a csizmáját.1124 A baráti bánásmódot megerősítette Palotás és Petruska Erzsébet. „Hoztak be egy szovjet katonát is, akihez a nemzetközi szabályok értelmében egy ujjal sem nyúltunk hozzá. Tudomásom szerint semmi bántódása nem történt, ételt, italt adtunk neki, jól tartottuk, még be is rúgott. A következő napon hajnalban szabadlábra került a fogoly.”1125 Petruska szerint annyira beivott, hogy még akkor sem volt józan, amikor másnap reggel elengedték.1126 A nemzetőrség november 4. utáni működéséről Kovács Ferenc is vallomást tett: őt 2-án engedték ki a Markó utcából, a VI. kerületben lett nemzetőr, vallomása szerint november 8-ig teljesített szolgálatot.1127 November 4-én és az azt követő napokban nem volt egyértelmű, hogy pontosan mi volt az oka és a célja a szovjet támadásnak. Azt Kádárék az „ellenforradalom”-mal próbálták igazolni, a szovjet csapatok feladatának az „ellenforradalmi” törekvések leverését állították. Ebből azonban nem következett, hogy a közrend fenntartására kommunista rendőr- és katonatisztek vezetésével alakult nemzetőrség megszűnt vagy meg fog szűnni. A kormány először november 12-én hozott döntéseket a karhatalommal és a közbiztonsággal kapcsolatban, de ezek közzétételére akkor még nem került sor.1128 November 7-én csak arról született döntés, hogy amikor majd a hadsereg újjászervezése lehetővé teszi, meg fogják szüntetni a nemzetőrséget.1129 Palotás és társai tehát november 9-ig tekinthették úgy, hogy közrendvédelmi, nemzetőri feladatukat nem érinti a szovjet támadás. Amikor a 4-ét követő hét végén kiderült, hogy tévesen ítélték meg a helyzetet, feladta a csoportot. Erről a letartóztatásban lévő egykori parancsnok saját szerepét erősen torzítva, az „ellenforradalmat” elítélve számolt be a Tóth Ilona-per tárgyalásán: „miután már meguntam a sok al1123 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Karsai Imréné tárgy, jkv., 1957.március 16.210. 1124 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Salamon György tárgy, jkv., 1957. március 16. 210. 1125 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Palotás József tárgy, jkv., 1957. március 22. 270. 1126 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Petruska Erzsébet tárgy, jkv., 1957. március 22. 272. 1127 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Kovács Ferenc tárgy.jkv., 1957. március 8. 144. 1128 Bikki, 1999, 247. 1129 Baráth, 1998, 310. Az MSZMP határozata a karhatalomról és a közbiztonság kérdéseiről, 1956. november 7. 275
