Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.4. Gönczi Ferenc és Gyöngyösi Miklós
vallomásai alapján - továbbra is őt tekintették a betöréssorozat értelmi szerzőjének, ezért ő kapta a legsúlyosabb ítéletet. Sz. Pált a terhére rótt nyolc betörésért két év börtönre ítélték, N. Gábort ötért három évre, D. Zoltánt pedig ugyancsak ötért két évre.1085 Gyöngyösi ebben az eljárásban a rábizonyított két betörésért öt év börtönt kapott, ráadásul a két külön eljárásban született ítéletet összbüntetésbe foglalták, így lett büntetése hat év három hónap, alig kevesebb, mint három társáé összesen. Ebből a büntetéséből szabadult a forradalom idején. Fentieket összegezve Gyöngyösi priuszáról a következők állapíthatók meg. 1945- ben lopás vádjával bíróság elé állították, de a bíróság próbára bocsátotta. 1946- ban ruhákat tulajdonított el nevelőanyjától, ezért javítónevelésre ítélték. 1948-ban, hogy a javítónevelés hatálya alól felszabaduljon, bűnösnek vallotta magát engedély nélküli határátlépés vétségében, ezért a bíróság fogházbüntetésre ítélte, de mentesítette az ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. 1949-ben csavargás címén indult ellene eljárás, de nem állították bíróság elé. 1951 őszén lopás és sikkasztás címén két hónap tizenöt nap börtönbüntetést kapott. Mivel ez mindössze négy nappal volt több, mint amennyit már előzetes letartóztatásban töltött, az ítélet közel áll egy felmentéshez, de mégis: a jog szerint elvesztette addigi büntetlenségét. Annak azonban, hogy ez milyen következményekkel járhat, az akkor huszonkettedik évében járó, hét elemit végzett fiatal nem valószínű, hogy tudatában volt. Súlyos jogsértés volt, hogy az 1952-ben elkövetett betöréseket közel egy időben, de mégis külön eljárásban bírálta el a Budapesti Megyei Biróság, ami túl azon, hogy az amúgy várhatónál sokkal súlyosabb ítéletet eredményezett, azzal járt, hogy Gyöngyösit a következő alkalommal, 1957- ben nem kétszer, hanem háromszor elítéltnek lehetett volna tekinteni. Ráadásul az 1951 -es és az 1952-es ügyek egy fontos szempontból hasonlítottak: mindkétszer egyedül állt szemben egymást régről ismerők közösségével olyan eljárásokban, amelyekben a bűnösséget, illetve annak mértékét kizárólag a vallomások alapján állapította meg a bíróság. Az 1951-es eljárásban a sértettek és a tanúk egy lakásban laktak, ahol Gyöngyösi csak néha vendégeskedett. 1952-ben két bűntársa közt volt régi kapcsolat, akikhez, mint az iratokból kitűnik, eredményesen csatlakozott az elsőrendű vádlott. Gyöngyösit tehát nem nyolcszor ítélték el 1956 előtt, hanem négyszer, de ebből két eset nem járt hátrányos jogkövetkezményekkel, azokat 1957-ben nem vehette volna figyelembe a bíróság. Két büntetése szerepel a büntetés-végrehajtás központi nyilvántartásában lévő kartonján: egyértelműen - bár ténybeli hibákkal 1085 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 463. d. A BMB ítélete Sz. Pál és társai ellen, 1952. március 3. 268
