Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.4. Gönczi Ferenc és Gyöngyösi Miklós
szelíd és halk szavú emberként emlékezett rá.1041 A róla elterjedt valótlan kép kialakulásának vélhetően az az oka, hogy alakja és szerepe egybemosódott a bátor harcosnak tudott Gyöngyösiével, akivel együtt ítélték halálra, akivel együtt végezték ki, és akivel állítólag együtt követte el a gyilkosságot. A VII. kerületi fegyveres felkelőcsoportokról írt könyvében Eörsi igyekezett korrigálni ezt a képet: Gönczit csak a Kollár-üggyel, illetve az Élünk terjesztésével kapcsolatban említette.1042 Gönczire tehát Gyöngyösiről vetült a fegyveres felkelő képe, noha az ő esetében sincs bizonyítva, hogy részt vett a fegyveres harcban, ezt az iratok szerint mindvégig tagadta, sőt azt is, hogy járt volna olyan helyen, ahol éppen harc folyt. „November 4. és 10. között harcokban nem vettem részt”.1043 (Az októberi harcokat azért nem tagadta, mert akkor nem volt Budapesten.) Ezt megerősítette Petruska Erzsébet, aki pedig általában ellene vallott. Szerinte Gyöngyösi „félt a lövöldözések alatt kimenni”.1044 Ezt Eörsi is idézi, de ellensúlyozza egy másik vallomással, amely szerint „Gyöngyösi fanatikus elszántságot mutatott: »a forradalomért, ha kell, meg kell halni, és az utolsó golyót magunknak adjuk, de meg nem adjuk magunkat«.”1045 Csakhogy az, akinek a vallomására Eörsi hivatkozott, nem közvetlen tapasztalata alapján jellemezte Gyöngyösit, hiszen a fegyveres harcban ő sem vett részt, a harcok idején pedig legfeljebb ha egyszer találkoztak a Landler 44.-ben.1046 Az idézett szöveg alapján valószínűnek látszik, hogy Gyöngyösit nem a tettei, hanem a szavai alapján jellemezte. A bíróság 1957-ben két, egyaránt bizonyítatlanul tényként kezelt dolog alapján tartotta mégis fegyveres harcosnak: a november 4-ét követő hét második felében őt tekintette a Landler 44. alatti fegyveres csoport parancsnokának, a csoportot pedig olyannak, mint amely fegyveres harcot vívott a szovjetekkel. A perben nem - sőt a Landler 44. három tagja ellen folytatott Palotás-perben sem — sikerült azonban egyik állítást sem bizonyítani.1047 A per szereposztása szerint ő volt a rosszfiú. M. Kiss legújabb könyvében is úgy látja: „Gyöngyösivel kétségkívül nehéz közösséget vállalni. O múltjával 1041 OHA, 492. Molnár József..., 1992, 143. 1042 Eörsi L„ 2011, 301, 302, 372, 383. 1043 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. február 22. 46., 1957. június 11. 10. 1044 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Petruska Erzsébet tárgy, jkv., 1957. március 20. 254. 1045 Eörsi L., 2011, 107. Pálinkás András jkv., 1958. január 16. 1046 ÁBTL, 3.1.9. V-143522. Toracz Sándor..., Pálinkás András jkv., 1958. január 16. 1047 Eörsi mindkét állítást átvette. Eörsi L., 2011, 100-113, 301-302.; A Landler 44. alatti csoport tevékenységét később tárgyalom. 260
