Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.4. Gönczi Ferenc és Gyöngyösi Miklós
már felügyelet alatt voltak az ebédlőben. Egy Tóth József nevű ápolt, aki a jelek szerint részt vett a fegyveres harcban, és aki a forradalom idején szabadult a börtönből, még éjszaka megszökött. A jegyzőkönyv szerint Gönczi azzal indokolta, hogy nem éjjel szökött meg, hogy „az egyik ápolónő reggel azzal jött, hogy még tart a razzia [kiemelés tőlem - Sz. A.]”. Márpedig nem tervezhetett szökést, mielőtt megtudta, hogy van mi elől szökni. Ezt követő magatartása nagyon nem arra mutat, hogy halálbüntetéssel fenyegetett bűncselekmény, gyilkosság elkövetésében vett részt. Noha november végén még viszonylag könnyen ki lehetett jutni az országból, nem próbált elmenekülni. Lakására ugyan nem ment vissza, aminek azonban csak egyik lehetséges magyarázata, hogy tartott attól, hogy ott őrizetbe vennék (ha ő tudta Tóth Ilona címét, akkor vélhetően a lány is az övét, így várható volt, hogy ott keresni fogják). Gönczi a Práter utcában lakott, a VIII. kerület harcoktól leginkább sújtott részének tőszomszédságában, ami elégségesen indokolhatja, hogy nem ment haza. De indokolhatja az is, hogy mélyen egyetértett az októberi követelésekkel, és folytatni akarta a küzdelmet azokért, különös tekintettel arra, hogy ezt - kisebb — részben újságíróként, részben az újság egyik előállítójaként tehette. Még 20-án a Művész Klubban találkozott Gálival és Obersovszkyval. Kérésére Gáli szerzett neki új szállást: az Élünk készítésébe akkor bekapcsolódó költő, Derzsi Sándor lakásán.1028 Aznap részt vett az Élünk második számáról Káldor Vera lakásán tartott megbeszélésen. A vizsgálók abból az RB 695 ... RB 695 ... RB 695! című cikket tartották különösen lázítónak, amelyet vélhetően Gönczi írt, és amelyet Szirmai Ottó tett be a lapba. Szirmai tanúvallomást tett Tóth Ilonáék tárgyalásán, és kihallgatásain mindig nagyon ügyelt arra, nehogy másokat bajba keverjen. Magatartásán azt követően sem változtatott, hogy kihallgatója figyelmeztette, így megfosztja magát azoktól az előnyöktől, amelyekre a társait terhelő, úgymond „őszinte megbánó” vallomás esetén számíthatna. Szirmai tehát nem vallhatta, hogy az írást Gönczitől kapta, akiről nyilván megtudta a börtönben, hogy első fokon halálra ítélték. Vélhetően éppen az ő védelmében mondta, hogy a cikk a Péteriében történt letartóztatások ellen tiltakozott.1029 Hogy ezt Gönczi védelmében tette, azt jól mutatja suta története arról, hogyan került hozzá az írás, illetve az, hogy 20-án már nem volt aktuális a Péterfyben tartott razzia - az ott őrizetbe vettek egy-két kivétellel akkor már kiszabadultak ellenben nagyon is időszerűek voltak a Domonkosban aznap reggel történt lefogások. „Ezt a kocsi rendszámot 1028 BFL, XXV.4.f. 8081/1958. Derzsi Sándor ..., Derzsi Sándor tárgy, jkv., 1958. november 5, 7. Gáli József tárgy, jkv., 1958. november 7. 1029 BFL, XXV.4.f. 8081/1958. Derzsi Sándor..., Szirmai Ottó jkv., 1957. május 3. 257
