Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.4. Gönczi Ferenc és Gyöngyösi Miklós
elkésett, és ezért lemaradt az útról - Várpalotára indultak élelemért, de mivel nem kaptak, továbbmentek Szombathelyre, ahol 4-én szovjet fogságba esett. Többször kihallgatták, majd 7-én szabadon engedték.1019 A deportálásról és a fegyveres harcról kapott hírek miatt csak néhány nap után indult Budapestre, ahova vallomása szerint november 13-án érkezett meg, vagyis téves korábban róla készített életrajzi annotációm, miszerint „november 4. után bekapcsolódott a szovjetek elleni fegyveres harcba”.1020 Munkahelyén felvette a fizetését, majd elment Tóth Ilonához, akinek megadta száz forint tartozását. A történet valószerű, hiszen a lány nem lakott messze Gönczi munkahelyétől, és a száz forint akkor nagy pénz volt, ám nem zárható ki az sem, hogy a magánéleti válságban lévő fiatal férfi nem csak adóssága rendezése miatt kereste meg a lányt. Miután nem találta otthon, de anyjától megtudta, hogy a Domonkosban van, másnap elment hozzá, és ott maradt a november 19-20-i razziáig, részt vett a segélyhely ellátásában, valamint a röpcédulák készítésében és terjesztésében.1021 Gönczi tehát saját vallomása szerint november 14-én került a Domonkosba. M. Kiss Sándorék - azon az alapon, hogy Tóth Ilonáék november 10-én szereztek tudomást a sokszorosítóról — november 11-12-ére teszik a röplapok stencilezésének megkezdését. Amennyiben azonban Gönczi 14-én került a Domonkosba, és még tanúja volt annak, hogy ott írógépen készültek a röplapok,1022 akkor a stencilezés legfeljebb aznap kezdődött, az igazgató látogatása után tényleg csak kipróbálták a gépet, illetve kórházi iratokat sokszorosítottak rajta. Gönczi pontosan datálta odamenetelét. A kórházban 12-én este razzia volt,1023 de ő nem tudott róla, vagyis legkorábban másnap kerülhetett oda. Ez azért valószínűtlen, mivel a november 19-20-i előtt az volt az egyetlen razzia, ami másnap nyilván még beszédtéma volt, Gönczinek hallania kellett volna róla. Tehát túlzás, hogy Tóth Ilonának összeszokott röpcédula-készítő csoportja lett volna: csak kevéssel a Gáliékkal való találkozás, november 17. előtt, 14-15-én kezdtek stencilen röpcédulákat készíteni. Gönczi aktívan részt vett a röpcédulázásban. O lehetett az a „fiú”, aki Tóth Ilonával, illetve Dmcker Edinával átjárt a Péterfybe másolandó 1019 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 22. 50. 1020 Kende, 1996,45. 1021 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 22. 50-51.; Ktss-M. Kiss, 2007, 379-380. 1022 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 22. 50-51. 1023 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy. jkv. 1957. február 18. 9. 255
