Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.3. Tóth Ilona a forradalomban
kos alárendeltségébe tartozó fegyveres csoport működött; hogy a Landler 26.-ban valami okból gyanússá vált Kollár István, akit bekísértek a Domonkosba; ami Angyalék „lebukása” után az ellenállás egyik központja lett, amely szerepet addig a Péterfy töltött be. Átvették, hogy Tóth Ilona október 26-ától folyamatosan részt vett a forradalomban, majd a november 4. utáni ellenállásban; hogy azzal a céllal ment a Domonkosba, hogy ott a gyógyítás mellett ellenállóközpontot vezessen; ennek érdekében ellenálló csoportot szervezett az ott talált - és esetleg oda hívott - fiatalokból; és feltételezték, hogy ennek magja Tóth Ilona már korábban létezett csoportja volt. Ezzel szemben nemcsak bizonyítatlannak látom mindazokat a Kollár-ügyhöz kapcsolódó körülményeket, amelyeket feltártak, hanem valószínűtlennek, illetve cáfolhatónak is. A fent írtak alapján úgy látom, hogy sem a Landler 26., sem a Dózsa 40. nem volt egy-egy felkelő csoport bázisa, sem pedig a Murányi 30., ahol Kollár nőismerőse, Polgár Erzsébet - és egy ideig Gyöngyösi és Molnár József - lakott. Gyenes Pállal ellentétben, aki szerint „a Landler tele volt [felkelő] csoportokkal”,1008 azt vélelmezem, hogy ott egyetlen fegyveres egység volt, a Landler 44.-ben, az is megszűnt november 9-én. A környéken tehát november 18-án nem létezett olyan fegyveres csoport, amely az állítólagos központ, a Domonkos alárendeltségébe tartozhatott volna. Amennyiben pedig a Landler 26.-ban nem voltak olyan felkelők, akiket el lehetett volna árulni, értelmetlenné válik a Kollár-ügy indulása, Kollár gyanússá válása. Nemcsak bizonyítatlannak, hanem tévedésnek tekintem, hogy a Domonkos - és november 16-ig a Péterfy - nemcsak kórház, hanem az ellenállás akár csak kerületi szinten jelentős központja lett volna, amit a Kollár-történeten kívül semmi más nem igazol, a körülmények új rekonstrukciója pedig valószerűtlennek mutat. M. Kissékkel ellentétben sokkal kisebbnek és nem folyamatosnak látom Tóth Ilona szerepvállalását az eseményekben, bizonyítatlannak és valószínűtlennek azt, hogy ellenálló központtá alakította volna a kisegítő kórházat. Ténynek tekintem, hogy ott vezetésével vagy részvételével röplapokat másoltak és sokszorosítottak, de nem értek egyet ennek olyan beállításával, mintha november közepén tudatában lettek volna annak, hogy ezt hamarosan büntetendő bűncselekménynek fogják tekinteni. Kétségtelen, hogy a vizsgálati osztály nem a semmiből konstruálta azt a képet, amelybe illeszkedett az árulással vagy kémkedéssel gyanúsított Kollár István megölése. Ahhoz részben az ötvenhatos valóságból vették az elemeket, azokat élezték, szerkesztették egymáshoz saját céljaiknak megfelelően, és egészítették ki szükség esetén az ellenforradalomról és az ellenforradalmárokról szóló sztereotípiákkal. Tóth Ilona valóban ismerte Angyal Istvánt, aki azonban nem volt az ő 1008 OHA, 492. Molnár József..., 1992,25. 251
